Tánc

„Amikor színpadon van az ember, nincs más lehetősége, mint hogy belehal”

2020.03.10. 17:10
Ajánlom
Március 6-án mutatták be a felfrissített koreográfiájú Laurenciát az Erkel Színházban, amelyben próbavezető balettmesterként működött közre Pongor Ildikó Kossuth- és Liszt Ferenc díjas táncművész, az Operaház örökös tagja és a Halhatatlanok társaságának tagja. Ennek apropóján beszélgettünk az előadás szünetében a mesternővel a pályakezdőségről, a hazai balettről és Leningrádról, szerepálmokról, valamint arról, mit tehet az ember, ha elveszíti a motivációját. 
giselle_1984_forras_operahaz_archivuma-170653.jpg

Pongor Ildikó a Giselle című előadásban (1984) (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház Archívuma)

Ön volt az egyik próbavezető balettmestere Aradi Mária és Dózsa Imre mellett a felfrissített koreográfiájú Laurenciának, amit pár napja mutattak be az Erkel Színházban. A próbavezető mester és a koreográfus miben működik együtt?

A próbavezető mester olyan, mint egy karmester. A koreográfia tudója, az elvárások összetartó ereje. Mindig megköveteli a pontosságot, a muzikalitást, a stílusbeli precizitást, amit a koreográfus előír. Nagyon együtt kell dolgoznunk, mind a koreográfussal, mind a táncosokkal együtt lélegzünk, együtt gondolkodunk.

Ön is táncolta a Laurenciát. Szerette?

Negyvennyolc éve, azóta már lement egy kevés víz a Szajnán. Táncolható, de marha nehéz darab, magasan van a léc. Nagyon jó érzés volt táncolni!

Egy korábbi nyilatkozatában olvastam, hogy egészen Leningrádig kellett mennie, hogy „lenyugtassák”.  Mi hiányzott akkor az itthoni balett/tánc oktatási rendszerből, ami ott megvolt? 

Leningrádba már eleve csak a kiváltságosok mehettek. Nagyon sok mindent megtanultam ott, hihetetlen mélységekig, atomjaira szedték a testem, majd újból, az alapoktól kellett a koordinációt összerakni. De ott szereztem meg azt a tudást, ami a klasszikus balett tanításához nélkülözhetetlen. Ötvenkét éves koromig táncoltam, ami már önmagában is nagy dolog, mert általában negyvenöt éves korig szoktak „színpadon maradni” a táncosok.

Mindig volt egy orosz mester mellettem, akiben bízhattam.

Ami itthonról akkor a leginkább hiányzott, hogy a testtudata nem mindenkinek volt meg, a balettot sokan csak könyvből tanulták, pedig ez egy olyan hivatás, szakma, ahol föl kell ugrani és meg kell mutatni. Utánzás útján lehet a legjobban tanulni.

adagio_hammer_clavir1_forras_operahaz_archivuma_resize-170654.jpg

Pongor Ildikó a Adagio Hammerklavier című előadásban (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház Archívuma)

Miként látja a jelenlegi fiatalok, pályára lépők lehetőségeit? Miben könnyebb vagy nehezebb most egy pályakezdő táncos élete? 

Ma már nyitva a világ, nincsenek korlátok. Ha valaki elég jó, sokkal több lehetősége van érvényesülni. Persze a színvonal egyúttal magasabb is, nagyon kell tudni az alapokat, és nagyon kell az embernek szeretnie, amit csinál. Egy olyan nehéz szakma, mint ez, nem is egy, hanem rögtön két embert kíván.

A tánc öröme és a zabolázatlan tehetség hogyan tud túlélni a poroszos oktatási metodika mellett? Ön melyik „tábort” erősítette karrierje kezdetén, tanítványként és melyiket most, mesterként? 

Itt kezdődik a művészet. Először is kristálytisztán kell tudnom, hogyan kell tojást patkolni, aztán jöhet az egyéniség belerakása, amitől az én tojásom csak az enyém lesz.

bahcsiszeraji-szokokut_forras_operahaz_archivuma_resize-170658.jpg

Pongor Ildikó a Bahcsiszeráji szökőkút c. előadásban (Fotó/Forrás: Magyar Állami Operaház Archívuma)

Megszámlálhatatlanul sok szerepet táncolt, az egész repertoárt. Volt olyan, amivel nehezebben tudott azonosulni?

Minden kihívás, minden feladat tud érdekes lenni, csak el kell kapni a hangulatát, meg kell látni benne a szépet. Mindent nagy örömmel és odaadással táncoltam. Amikor nehezebben megy a ráhangolódás, akkor mélyebbre kell ásni, jobban belebújni. De van olyan is, hogy az ember azonnal szerelembe esik, vannak szerepálmok.  Ilyen volt nekem például a Spartacus, A csodálatos mandarin vagy a Bahcsiszeráji szökőkút. Amikor először láttam az Ederlezit, azt mondtam, én ezt akkor is el fogom táncolni, ha piros hó esik. És eltáncoltam.

Amikor színpadon van az ember, nincs más lehetősége, mint hogy belehal. „No other choice”.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, elege van a táncból és inkább visszavonulna? Mi adta vissza az ilyen helyzetekben, szakaszokban a motivációját?  

Ha az ember telítődik, az aktív pihenés nagyon jót tud tenni. A tenger, a nap, az úszás, szépeket látni, jó társaságban lenni. Én ebben hiszek. Rögös a pálya, rendkívül nehéz, viszont nagyon rövid! Amíg az ember aktívan táncol, gyakorlatilag egy hetet sem hagyhat ki - nagyon rövid ugyanis az idő. Én tíz évente elmentem gyereket szülni (Ildikónak három lánygyermeke van – a szerk.), olyankor a természet megköveteli, hogy átalakuljon az élet, hogy átkerüljenek a hangsúlyok. A dolgok megoldódnak maguktól. Sokszor hajlamosak vagyunk túlreagálni az eseményeket, nem tudunk kilépni a szerepeinkből és kívülről rámosolyogni önmagunkra.

Az előadás legközelebb március 11-én és 12-én 19 órától látható az Erkel Színház színpadán.

Fejléckép: Pongor Ildikó (fotó: Mezey Béla / Magyar Állami Operaház)

Parasztlány a zsarnok ellen: klasszikus balett az Erkelben

Kapcsolódó

Parasztlány a zsarnok ellen: klasszikus balett az Erkelben

A Magyar Nemzeti Balett március 6-án mutatja be a Michael Messerer koreográfiájára készült Laurencia című balettet az Erkel Színházban. Az idén hét alkalommal látható produkció érzelmekben gazdag története látványos szólókkal, duettekkel, együttesekkel és tömegjelenetekkel kápráztatja el a közönséget.

Pongor Ildikót köszöntjük

Pongor Ildikót köszöntjük

Június 17-én ünnepli hatvanadik születésnapját Pongor Ildikó Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas táncművész, balett-táncos, kiváló művész, a Magyar Állami Operaház mesterművésze.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Jazz/World

Elhunyt Juliette Gréco, akinek Boris Vian, Albert Camus és Jean-Paul Sartre írt dalszöveget

Kilencvenhárom éves korában szerdán meghalt Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya, Léo Ferré, Jacques Prévert és Serge Gainsbourg dalainak előadója - közölte családja az AFP francia hírügynökséggel.
Zenés színház

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Online közvetíti előadásait a Fővárosi Nagycirkusz

Szombat délutánonként élőben követhetjük a Fővárosi Nagycirkusz előadásainak online közvetítését.
Tánc hír

Tisztújítást tartottak a Magyar Táncművészek Szövetségében

A Magyar Táncművészek Szövetségének közgyűlésén ötödik alkalommal választotta meg a tagság újabb három évre elnöknek Mihályi Gábort, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjét és társelnöknek Kiss Jánost, a győri Magyar Táncfesztivál igazgatóját - adta hírül a szakmai és érdekvédelmi szövetség.
Tánc magazin

Nevetve sírni, sírva nevetni – Cacti a Nemzeti Balett előadásában

A kaktuszok nem sírnak. Legalábbis egyikünk sem találkozott még könnyező tüskékkel – vagy mégis? A világhírű svéd koreográfus, Alexander Ekman Cacti című darabja csontig-velőig hatoló őszinteséggel mutatja be a kortárs tánc világát, humoros és fájdalmasan pontos képet adva arról, mennyire fontos számunkra a művészet „értelmezése”. Néha lényegesebb, mint a művészet maga. Ekman legsikeresebb koreográfiája a Magyar Nemzeti Balett tolmácsolásában érkezik Budapestre.
Tánc ajánló

Alexander Ekman svéd koreográfus indítja az Opera új évadát

A világhírű alkotó egyik legnépszerűbb műve, a Cacti a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház első bemutatója szeptember 11-én látható az Eiffel Műhelyházban.
Tánc hír

Átadták az idei Lábán Rudolf- és Halász Péter-díjakat

Augusztus 31-én a Trafóban immár 15. alkalommal hirdették ki a legjobb hazai kortárs táncprodukciókat elismerő díjat, valamint a színházi alkotókat méltató elismerést.