Tánc

Az arany középút utópiája

2018.12.13. 16:25
Ajánlom
Duda Éva vállaltan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a jelenkor társadalmi, ökológiai és politikai helyzetére szeretett volna reflektálni egy elvont jelrendszeren, a tánc nyelvén az Utópia című új darabjában.
47580272_2361471517215109_5389277615301328896_o-134233.jpg

Duda Éva Társulat: Utópia (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

A változások sűrűjében borzasztó nehéz ugyanis érvényes látleletet, pillanatfelvételt adni egy olyan korról, aminek megítélése még a tudósok részéről is vita tárgyát képezi. Létezik a globális felmelegedés? Veszélyben van az emberiség és a természet? Visszafordítható folyamat vagy már végérvényesen elkerülhetetlen a világ ökológiai pusztulása? A fejlődés vagy már a leépülés fázisában tart az emberi faj evolúciója?

Duda Éva táncosaival nem is szeretett volna állításokba, didaktikus tanmesékbe bocsátkozni, inkább csak kérdezni, felmutatni. Ahogy egy interjúban maga is megfogalmazta, „a táncnak rosszul is áll, amikor valamit nagyon el akarsz mondani vele, de erős hangulatokat és érzeteket lehet közvetíteni.” Azt hiszem, ez esetben az arany középúton voltak elrejtve a csapdák: ez az előadás egyszerre akart metaforikusan és konkrétan fogalmazni, és ezeknek a közlésmódoknak a közös uniója nagyon szűkös tartomány, ahonnan letérve hol az esztétika, hol a didaxis oldalára billen el az alkotó. A kezdő képekben még a kettő egyensúlyát látjuk: a homok-pasztellszínű ruhákon (jelmez: Kiss Julcsi) egy-egy belső szerv sejlik fel grafikusan, a táncosok töredezett mozgása pedig arra enged következtetni, hogy egyszerre ősemberek és futurisztikus robot lények, akik éppen öntudatukra ébrednek. A test és a világ ingereinek felfedezése is egyaránt értelmezhető a múlt vagy a jövő irányából, a környezettel való, komikusra hegyezett, hosszan elnyújtott ismerkedés azonban azt is üzeni:

az emberiség megszületésétől fogva saját automatizmusainak rabja.

A halandzsanyelven gügyögő lények nem ébresztenek empátiát a nézőben, de ez nem feltétlenül baj, hiszen elkerüli a „régen minden jobb volt” típusú sematikus gondolkodást és objektíven viszonyul az emberiség anyaghoz kötöttségéhez. A darab feltesz egy kérdést: Miért nem tudunk egymással békességben élni? És már a darab elején ott a válasz: az öntudatra ébredés után rögtön a harc, az ellenségeskedés jelenik meg mint az evolúció következő lépcsőfoka.

48374572_2361471620548432_6711944718596440064_o-134235.jpg

Duda Éva Társulat: Utópia (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

A társulattól megszokott dinamizmus is abban a képben csúcsosodik ki, amikor a táncosok, mint egy ringben, kettesével összecsapnak.

Különbözőségük, a táncosok alkati, életkori és bőrszínbeli változatossága is ekkor válik igazán szembeötlővé, és ez igazán üdítő látvány egy hazai táncelőadásban.

A probléma az, hogy ezután rövid, asszociatív jelenetek követik egymást, a néző azonban a teremtéstörténet lassú felvezetése után átfogó narratívára számítana. Látunk azonban igen erős és izgalmas képeket: talán a legkiemelkedőbb az, amikor a modern civilizáció visszásságait oly jól jellemző kifutóhelyzetben (ld. még: Soharóza: Tabu kollekció ) ütemes technóra vonultatja föl a külsődleges, sztereotip viselkedésmintákat: az affektáló, a macsó, a gengszter, a finomkodó, a magát kellető, a szexista, az extravagáns stb. figurákat. Duda Éva törekedett arra, hogy a táncosok ne csak testükkel legyenek jelen, és a komplex előadói jelenlét olykor vibráló színpadi pillanatokat eredményezett: a Magyarországon született, részben nigériai felmenőkkel rendelkező Sessi Krisztina rájátszik a „feketékről” élő sematikus képre, ironizál a testiséggel, az ösztönösséggel, szájával kéjes hangokat ad, olykor pedig magyar néptáncba kezd. Csuzi Márton láthatóan a csapat egyik motorja, végig provokál, ingerel és élénken reagál a többiekre.

47682165_2361471603881767_1070830201245532160_o-134234.jpg

Duda Éva Társulat: Utópia (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel)

Lőrinc Katalin pedig nem tud olyat csinálni, hogy ne vonzza magára a tekintetet. Az ő szerepeltetésével minden bizonnyal az életkori sokféleség ábrázolása is cél volt, lénye azonban teljességgel kikerüli a sémákat, teste kortalanságot, időtlenséget sugároz, amire a jelmeztervező rá is erősít a kislányos, tornamez-öltözékkel.

Ahogyan tökéletes kontrasztja, a robosztus, sötét tónusú Kálid Artúr szimbiótaként hordozza őt a hátán, vállán, ők ketten a kölcsönös felelősségvállalás, együttélés szobrává válnak. Inverz Pietà szobor ez, ahol a férfi emeli a nőt, ha akarom, a Magna Matert, a Földanyát.

Lőrinc Katalin tanítványa, Rácz Réka is kiragyog jelenlétével, az ugyancsak idén végzett Taba Benjáminon pedig nagy a felelősség: ő az első, aki a hosszas halandzsázás után emberi nyelven szólal meg. Néhány, a bolygónk ökológiai helyzetével kapcsolatos megdöbbentő adattal bombázza a közönséget, de - hogy elüssék a didaxis élét - az apró termetű, ám annál dinamikusabb Vitárius Orsolya játékos erőszakkal próbálja megakadályozni őt a kinyilatkoztatásban, ami érdekes helyzetkomikumot szül.

Mintha Duda Éva ehhez hasonlóan saját magát is csitítaná az alkotásban, újra és újra visszafogja magát a mondásban, amitől az előadás is dadogni kezd. Megannyi jelenetben csillan meg a katarzis lehetősége, végül azonban az odaadó táncosi jelenlét és az eredeti ötletek ellenére is elmarad a feloldozás. Talán így van jól, ízlelgessük még magunkban saját bűnlajstromunkat.

Hová tart az emberiség?

Kapcsolódó

Hová tart az emberiség?

Duda Éva Utópia címmel készít új darabot társulata régi és új tagjaival közösen, amiben a jelen valóságával szembesít. A december 7-én és 8-án a Trafóban látható előadás a globális felmelegedés és a migráció, az emberi kapcsolatok és az elidegenedés témáját is érinti.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Színház

Kétszáznál is többen támogatják az SZFE-t

Már több mint kétszáz oktató és kutató írta alá az ELTE petícióját, amit azért indítottak, hogy támogassák a Színház- és Filmművészeti egyetemet és kiálljanak az egyetemi autonómia mellett.
Klasszikus

„A halál életünk igazi célja” – írta Mozart haldokló apjának

Mozart haldokló apjához írt levele került a salzburgi Mozarteum Alapítvány tulajdonába. Két másik levéllel is gazdagodott a gyűjtemény.
Könyv

Szeressük meg a saját történetünket! – interjú Tompa Andreával

„Tompa Andrea (1971) Kolozsvárott született. Budapesten él” – olvasható a lakonikus életrajz a Haza borítóján. Ez azonban tökéletesen összefoglalja a kötet alapproblémáját. Az írónő térben és időben szabadon mozogva vizsgálja a hazatérés lehetőségét, legyen az az új otthon, Magyarország, vagy a régi, Kolozsvár, ahol már az a kérdés, hogy van-e még visszatérés.
Színház

Szellemes és hátborzongató – interjú Pass Andreával

Pass Andrea A Jelentéktelen után újra Gogolhoz fordult inspirációért, ám ezúttal nem egy köpönyeg alá férkőzik be a Pétervári Fagy, hanem a ma színházában találjuk magunkat, ahová egy revizor, a kormánybiztos érkezik és reformokat követel. Az író-rendező a Nyakunkon a revizor munkafolyamatáról, karanténról, színházról és az emberekben lakozó frusztrációkról mesélt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc kult50

Egy valódi danseur noble – Balázsi Gergő Ármin a Kult50-ben

Fiatal kora ellenére díjak egész sorával büszkélkedhet a Magyar Nemzeti Balett principálja, Balázsi Gergő Ármin, aki 2019-ben „Az évad legjobb férfi táncművésze” cím mellett megkapta a Junior Prima Díjat is.
Tánc interjú

Mintha különböző játszmákon száguldoznánk végig

A PR-Evolution társulat legújabb előadása szituációkon, emberi játszmákon száguld végig, hogy a végén megtalálja a kiutat és a tanulható szeretet, az Agapé egyes állomásait. Nemes Zsófiával, a PR-Evolution Dance Company vezetőjével Péli Nagy Kata beszélgetett.
Tánc ajánló

Egy ősi jegesmedve is megjelenik a Recirquel legújabb előadásában

A Solus Amor időtlen térben kutatja a szeretet rétegeit. A monumentális légi balettben egy hatalmas jegesmedve-báb is feltűnik, ami a West Enden nagy sikerrel játszott War Horse című produkció élethű lóbábjait is készítő bábtervező, Janni Younge munkája.
Tánc magazin

70 éve a tánc szolgálatában

1950. október 14-én Állami Balett Intézetként nyitotta meg kapuit a mai Magyar Táncművészeti Egyetem. Az intézmény fennállása óta számos változás történt, a képzés mára a táncművészet teljes műfaji spektrumát lefedi. A különleges évfordulóról egy előadás keretében emlékeznek meg a Nemzeti Táncszínházban.
Tánc kult50

Társadalmi krízistánc – Duda Éva a Kult50-ben

Csodaország első ránézésre a legjobb hely, ahol elképzelhetjük az életünket: itt minden a mi szórakozásunkat szolgálja, és bármi megtörténhet, amire vágyunk. Ez azonban csak illúzió. A felszín alatt káosz uralkodik, a világ velejéig romlott. Természetesen nem véletlen, hogy a szociálisan érzékeny, kritikus gondolkodású Duda Éva éppen 2019-ben döntött úgy, hogy táncba ülteti ezt a témát.