Tánc

Egyik rabszolgaságból a másikba

2019.08.22. 08:05
Ajánlom
Az Út a királyi operába című portréfilm lehetett volna negédes mese egy mulatt fiúról, aki a világon elsőként táncolhatta sötét bőre ellenére Rómeót. Szerencsére azonban Icíar Bollaí rendezőnek – Carlos Acosta produceri jelenléte mellett – sikerült megmutatnia, hogy sötétség nélkül nincs fény.

Pedig a magyar cím tündérmesét ígér: milyen rögös úton jutott el Havannából az utcai táncpárbajok kiskirálya a fényes brit királyi opera színpadára. Arra pedig nem utal, amire a film alapjául szóló önéletírás, a Nincs út hazafelé (No Way Home) című könyv igen, hogy van-e innen visszaút egy olyan helyre, ahol igazán jól érzi magát: Kubába. A hazájába. Ahonnan mindenki menekül, ahol lehet, hogy elveszik a villanyt az éjszakai buli közben, de elevenek az emberi kapcsolatok, és körülveszik a szerettei. Pedig sokkal inkább ez a film alapkérdése. A film eredeti címe a magyarnál jelentésesebb:

Yuli – apja adta Carlos Acostának ezt a becenevet, és az afrikai harcos isten, Ogun fiának nevével együtt a megváltó szerepét is ráhelyezte.

Mivel azonban ez nem önként vállalt szerep, Yuli egészen sokáig átokként éli meg tehetségét. A fordított Billy Elliot-sztoriban a kis főhős a gondolattól is retteg, hogy a focilabdát harisnyára cserélje, és még akkor sem képes azonosulni a balettsztár szerepel, amikor a Royal Ballet szólótáncosi szerződést ajánl az akkor 17 éves táncosnak. Carlos Acosta történetének pontosan azért van súlya, mert nem az önmegvalósításról szól, hanem arról a közösségről, amit képvisel. Az egész életét kamionsofőrként tengető, sőt ártatlanul börtönbe zárt karizmatikus apáról, a fehér anyáról, akinek le kellett mondania az egyetlen adódó lehetőségről, hogy elhagyja Kubát egy jobb élet reményében, a világosbőrű lánytestvérről, aki beleőrült a bezártságba, és azokról az apai felmenőkről, akik évszázadokon keresztül rabszolgasorban éltek.

„350 év rabszolgaság nyomot hagy az emberen”

– valahogy így szól a film egyik tételmondata, természetesen az apa szájából, aki puszta jóindulatból beletaszítja fiát egy másik – jóllehet csillogóbb – rabszolgaságba.

02_Yuli_CDeniseGuerra-154140.jpg

Út a királyi operába (Fotó/Forrás: Cirko Film)

Itt rablánc helyett balettcipő szorít, cellák helyett pedig a szigorú menetrend és a balettrúd korlátozza a szabadságot. A film könnyen olvasható szimbólumai is végig ezt sugallják: balettóra közben is a szabadban repkedő madarak lépteit fürkészi, a véletlenül felfedezett, elhagyatott építészeti remekmű, a valaha volt színházi komplexum kupoláján beáradó fénysugarak pedig rácsként vetülnek a falra. A film egyik legnagyobb erénye a kubai élet kétarcúságának hiteles bemutatása. Látjuk, hogy a mélyszegénység ellenére mennyi szín és élet bújik meg a szobakonyhás lakásokban, hogy még közösségben élnek az emberek, szemben az esős Londonnal, ahol a fiatal Acosta magányosan kénytelen viselni a balettel járó terhet.

Acosta története ebből a szempontból rokon Szergej Polunyinéval, akiben hasonló belső konfliktus zajlik. A róla szóló, Dancer című dokumentumfilm alapkérdése ugyanez: feloldoz-e a balett fénylő világa? Van-e értelme naphosszat a balettrúd mellett nyújtani a szülők álmát beteljesítve, akár a család szétesése árán is? Míg azonban Szergej Polunyin a szerhasználat és a botránykeltés útjára lépett, addig Acostát egy sokkal szelídebb karakterként ismerjük meg, aki soha nem süllyedt olyan mélyre, ahonnan ne tudott volna "jó útra" térni.

03_Yuli_CDeniseGuerra-154142.jpg

Út a királyi operába (Fotó/Forrás: Cirko Film)

Ebben a bivalyerős apakarakter (Pedro Acosta - Santiago Alfonso) mellett a lágy és melegséget sugárzó balettmesternőnek (Maestra Chery - Laura De la Uz) is nagy szerepe van. Míg Polunyin esetében az apahiány hangsúlyos elem volt, addig itt épp ellenkezőleg: az apa jelenléte nagyon erős, talán túlontúl is. A film jó arányérzékkel helyezi egymás mellé apa és fia igazságát, ami a film egyik csúcspontján heves vitában feszül egymásnak. A drága holmikban hazatérő fiú az otthoni kosztot jólesően kanalazván honvágyról panaszkodik a családnak, mire az apa fegyelemre inti: „felejts már el végre minket!”. A mesternő az, aki ezt a keménységet ellensúlyozni tudja szeretettel, aki gyerekkorától fogva nyomon követi Yuli pályáját, és minden kiugrási kísérletéből gyengéden visszatereli a balettrúd mellé. Aki a legnagyobb társulatok felé fordítja a fiú dacos arcát, és akire Acosta hallgat, mert valahol otthonra talál benne.

A legnagyobb világsikerek sem hoznák meg azonban a katarzist és megelégedettséget, ha a főszereplő nem tudná megvetni a lábát a hazai földön. Erre pedig válaszként szolgálnak a filmen végigvonuló táncos snittek, amelyekben az önmagát alakító Acosta saját társulatának táncosaival viszi színre életét. (Carlos Acosta nyugdíjba vonulása előtt megalapította az Acosta Danza társulatot, és táncakadémiát nyitott Havannában.) Ezek a látványos szcénák olykor kissé szentimentálisak és a klisések, ugyanakkor izgalmas réteget kölcsönöznek az alapvetően játékfilmes eszközökkel operáló mozinak. Arról nem is beszélve, hogy a felnőttkori önmagát alakító Acosta tekintete milyen beszédes. 

04_Yuli_CDeniseGuerra-154143.jpg

Út a királyi operába (Fotó/Forrás: Cirko Film)

A film legnagyobb érdeme az árnyalt karakterábrázolások mellett, hogy nem önti le a balettet cukormázzal, nem próbálja tejjel-mézzel folyó kánaánként bemutatni, nem romanticizálja, ahogy azt a sztereotípiát is felülírja, hogy a balett harisnyás hímek férfiatlan táncát jelenti.

„Csak keményen és finoman”

– szól oda Acosta egykori balettiskolájába visszatérve az egyik gyerekkori énjére hasonlító balettnövendéknek, aki a példaképét látja benne. Ez a kétpólusúság az, ami miatt a mai napig érvényes műfaj lehet a balett, és amibe a fehér mellé Acosta és úttörő afroamerikai társai – lásd Arthur Mitchell, Misty Copeland, Michaela DePrince, stb. – immár sötétebb árnyalatokat is felfestettek.

Carlos Acosta balettigazgató lett

Kapcsolódó

Carlos Acosta balettigazgató lett

A kubai utcagyerekből generációja egyik legkiemelkedőbb művészévé avanzsált táncost választották a Birmingam Royal Ballet új balettigazgatójának.

Minden táncosnak hasznára válhatnak Carlos Acosta tanácsai

Minden táncosnak hasznára válhatnak Carlos Acosta tanácsai

Hogyan lesz az emberből táncos szupersztár? Carlos Acostának van erről fogalma, hiszen egy havannai nyomortelepről indult, mára pedig szabadúszóként a világ összes jelentős balettszínpadán várják.

A magyar mozikban is bemutatják a Carlos Acostáról szóló életrajzi filmet

A magyar mozikban is bemutatják a Carlos Acostáról szóló életrajzi filmet

Út a királyi operába címmel augusztus 22-től kerül a mozikba az eredetileg Yuli címet viselő alkotás, ami a havannai nyomortelepről a legnagyobb balettszínpadokig jutó balett-táncos pályáját követi nyomon. A filmet a Cirko Film forgalmazza.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Jazz/World

Elhunyt Juliette Gréco, akinek Boris Vian, Albert Camus és Jean-Paul Sartre írt dalszöveget

Kilencvenhárom éves korában szerdán meghalt Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya, Léo Ferré, Jacques Prévert és Serge Gainsbourg dalainak előadója - közölte családja az AFP francia hírügynökséggel.
Zenés színház

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Tánc hír

Online közvetíti előadásait a Fővárosi Nagycirkusz

Szombat délutánonként élőben követhetjük a Fővárosi Nagycirkusz előadásainak online közvetítését.
Tánc hír

Tisztújítást tartottak a Magyar Táncművészek Szövetségében

A Magyar Táncművészek Szövetségének közgyűlésén ötödik alkalommal választotta meg a tagság újabb három évre elnöknek Mihályi Gábort, a Magyar Állami Népi Együttes vezetőjét és társelnöknek Kiss Jánost, a győri Magyar Táncfesztivál igazgatóját - adta hírül a szakmai és érdekvédelmi szövetség.
Tánc magazin

Nevetve sírni, sírva nevetni – Cacti a Nemzeti Balett előadásában

A kaktuszok nem sírnak. Legalábbis egyikünk sem találkozott még könnyező tüskékkel – vagy mégis? A világhírű svéd koreográfus, Alexander Ekman Cacti című darabja csontig-velőig hatoló őszinteséggel mutatja be a kortárs tánc világát, humoros és fájdalmasan pontos képet adva arról, mennyire fontos számunkra a művészet „értelmezése”. Néha lényegesebb, mint a művészet maga. Ekman legsikeresebb koreográfiája a Magyar Nemzeti Balett tolmácsolásában érkezik Budapestre.
Tánc ajánló

Alexander Ekman svéd koreográfus indítja az Opera új évadát

A világhírű alkotó egyik legnépszerűbb műve, a Cacti a Magyar Nemzeti Balett és a Magyar Állami Operaház első bemutatója szeptember 11-én látható az Eiffel Műhelyházban.
Tánc hír

Átadták az idei Lábán Rudolf- és Halász Péter-díjakat

Augusztus 31-én a Trafóban immár 15. alkalommal hirdették ki a legjobb hazai kortárs táncprodukciókat elismerő díjat, valamint a színházi alkotókat méltató elismerést.