Szokatlan, hogy egy előadás címe egy számjegy legyen, ebben azonban sokkal több van, mint gondolnánk: kapcsolatban van a természettel, a gender témával és még a bevándorlókkal is.

A koreográfus Rózsavölgyi Zsuzsa koncepciója két kutató munkájára épül: Szendi Gábor evolucionista pszichológus írásaiban a női test funkcióváltására mutat rá, ahogy az a termékenység demonstrálása felől az esztétikum megmutatása felé mozdult el. Jean Baudrillard francia filozófus és szociológus hasonlóan gondolkodik, amikor a női test tömegkultúrában betöltött szerepét a „tőke” és a „fétistárgy” kettősségeként írja le. A darab ezen elméletek mentén a test valódi értékét kutatja.

1.7. - Rózsavölgyi Zsuzsa (Fotó/Forrás: Janelle Jones)

Fülöp László koreográfiájának címe egy Schrödinger nevű fizikus gondolatkísérletére utal, ami egy macska elképzelt szemszögén keresztül magyarázta a dolgok relativitását.

A Nobel-díjas fizikus kísérlete arra az abszurditásra mutat rá, hogy egy dobozba zárt macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot. „Valaki közölhetné már szegény macskával a dobozban, hogy ne várjon tovább Schrödingerre, mert már nincs köztünk. Számára Schrödinger pont annyira élő és halott, amíg ki nem jön a dobozból, mint fordítva” – mondta Fülöp László. Ami biztos, hogy se macska, se Schrödinger nem lép színpadra, hat nagyszerű táncos viszont igen.

Schrödingerre várva (Fotó/Forrás: Kni Pictures)

A Hagyományok Háza sorozatában ezúttal a színpadi néptánc legfiatalabb koreográfus nemzedékének legjobbjai mutatják be darabjukat.

A Bethlen Téri Színházban a Zalai Kamaratánc Fesztivál díjazott koreográfiái közül láthatunk hatot, amelyek átfogó képet adnak a fiatal alkotók világképéről, színpadi látásmódjáról, az őket foglalkoztató kérdésekről és az arra adott válaszokról. A koreográfiák bemutatása után beszélgetés is lesz az alkotókkal, köztük Sánta Gergővel, Fundák Kristóffal, Kaszai Lilivel, ifj. Zsuráfszky Zoltánnal, Appelshoffer Jánossal, Ágfalvi Györggyel és Lévay Andreával.

Fókuszban a koreográfusok (Fotó/Forrás: Majnik Zsolt)

Vámos György különleges módon koreografálta meg a klasszikust a Győri Balett számára, amit most a budapesti közönségnek is elhoznak.

A koreográfus a reneszánszból a múlt század húszas éveibe átültetve hozza összhangba a klasszikus balett hagyományait azzal a prokofjevi igénnyel, hogy „megmutassa a színpadon az emberi érzelmeket”. Vámos olyan táncoló színészeket akar, akik a testükkel beszélnek és énekelnek. Rómeó és Júlia nála két olyan fiatal, akik a darab elején még gondtalanok, de képesek elsöprően szenvedélyes érzésekre is, amelyek aztán tragédiába torkollnak.

Rómeó és Júlia (Fotó/Forrás: Mészáros Mátyás)

Új formában, megújult szereposztással mutatja be a Magyar Nemzeti Balett Marius Petipa közkedvelt balettjét.

A balett középpontjában egy, a Cervantes-regényből is ismert humoros szerelmi történetet áll: a fiatal Kitri és Basilio története, amely minden bonyodalom ellenére Don Quijote közbelépése révén végül boldog véget ér. A Don Quijote volt Marius Petipa és Ludwig Minkus együttműködésének első darabja, amit aztán még számos közös balett követett. A darab egyik fénypontja a híres, nagy pas de deux, amely igazi presztízs- és bravúrszám, a gálák cirkuszi látványossága.

Leblanc Gergely (Fotó/Forrás: Gács Tamás)