Vizuál

Filmzenét írt hat óra alatt, nyert – interjú Hodován Milánnal

2020.02.17. 16:40
Ajánlom
A Zeneakadémia hallgatója huszonegy évesen hozta el a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Film­fesztivál 48 Hour Film Project versenyéről decemberben. Hodován Milánnal beszélgettem. A FIGARO MAGAZIN CIKKE.

Már a kiutazás előtt tudtad, hogy nem­csak a Birds on the Catwalk című filmet, hanem többek között a zenét is díjazzák?

Tudtam, hogy lesznek kategóriák, de nem gondoltam bele mélyebben. Őszintén, nem szá­mítottam rá, hogy díjaznának, elsősorban a premier­vetítés és az élmény miatt tartottam én is a csapattal.

A legjobb filmzenén kívül egyéb díjakat és jelölé­seket is hazahoztatok. Mik voltak ezek? És hogy kell elképzelni egy ilyen díjátadót?

A filmet tizenegy kategóriában jelölték. Az az öt, amit meg is nyertünk: legjobb film második helyezés, legjobb vágás, legjobb látvány, legjobb rendezés, és legjobb filmzene. A díjátadó úgy zajlott, mint az ilyen díjátadók többsége. Rövid bejátszással ismertették a jelölteket, aztán felnyitották a borítékot, amiben a győztes neve szerepelt, aki ezután a színpadon vehette át a díját, és szót kapott a mikrofonnál is. A gála utáni afterparty pedig nagyon jó lehetőséget nyújtott a ta­lálkozásra és beszélgetésre más szakmabeliekkel.

Kaptál esetleg kritikát?

Csak gratuláltak.

Ami viszont vicces volt és egy­ben nagyon jólesett, hogy amikor véget ért a premier, és a közönségnek lehetősége nyílt a filmről kérdezni, egy férfi azt mondta: „Nincs kérdés. Meg akarom ven­ni ezt a soundtracket.”

A közönség visszajelzései min­dig nagyon fontosak.

BirdsonCatwalk-084444.jpg

Birds on the Catwalk

Mit éreztél, amikor átvetted a díjat?

Nagyon várt, fontos pillanatot jelent az életem­ben. Pont az utóbbi évben kezdtem el azon gondolkoz­ni, milyen jó lenne valamiféle elismerést kapni a filmes munkáimért, de akkor ezt még nagyon távolinak érez­tem. Kicsit viccesen is jött ki, mert félreinformáltak a kezdés időpontjával kapcsolatban, így végül a legjobb zenéért járó díj átadása előtt nem sokkal érkeztünk meg. Először annyira meglepődtem, hogy el sem hit­tem.

Mivel tényleg nem számítottam rá, külön beszéd­del sem készültem, rögtönöznöm kellett.

A saját díjam mellett persze borzasztóan örültem a csapat többi si­kerének is, jó kapcsolat alakult ki közöttünk, még ha csak negyvennyolc óra volt is a közös munkánk ideje, sőt, nekem kevesebb.

A filmnek két nap alatt kellett elkészülnie, innen is a verseny neve. Hogy is történt ez akkor pontosan?

A nemzetközi filmkészítő versenyt több mint százharminc országban rendezik meg minden évben. A lényege, hogy a résztvevőknek csupán negyvennyolc órájuk van arra, hogy forgatókönyvvel és utómunkák­kal együtt elkészítsenek egy filmet, amiben el kell han­goznia egy, a verseny előtt élőben kihúzott mondatnak, használnia kell egy kapott karaktert, illetve a műfaj is adott. Emiatt a verseny maximális együttműködést és gyors döntéshozatalt követel, ráadásul a zene és a hangutómunka minden esetben a filmkészítés utolsó láncszeme, ezért nekem csak hat óra munkaidő jutott.

Hat óra alatt megírni egy majdnem tíz perces filmzenét nem könnyű. Milyen taktikával dolgoztál?

Miután kihúzták, egyből kaptam is az infót a műfajt illetően, illetve már korábban egyeztettünk a rendezővel elképzelések terén, például a vizuális stí­lusról, ezért a munkához szükséges hangszíneket már előre össze tudtam állítani, valamint ötletelgettem, hogy a későbbiekben legyen egy-két használható ze­nei anyagom. Mindig is gyorsan dolgoztam, ezt tartom az erősségemnek, és persze az én malmomra hajtotta a vizet az is, hogy populáris, elektronikus zenét kellett írni, ami azért jóval egyszerűbb a klasszikus vonalnál. Gyorsította a folyamatot továbbá, hogy a rendező és a hangmérnök végig mellettem maradt, így nem veszí­tettünk időt az ide-oda küldözgetéssel, javítással.

Mit lehet tudni a filmről és a zenéről?

A film egy divatbemutatón játszódik, így a zené­nek is ezt a hangulatot kellett megteremtenie. Mivel – hollywoodi kifejezéssel élve – faltól-falig kellett írni, nehéz dolgom volt. A történet egy modellt követ, aki rájön, hogy a divattervező kihasználja őt és modell­társait, csak ezt fényűzéssel próbálja leplezni. A film vizuálisan főleg a neonfények zűrzavarával játszik: az alapszituáció sokszínű, a negatív emlékek vörösek, a megoldás pedig fehér. Ezeket a zenében is mind figye­lembe kellett vennem, de úgy, hogy az egyes részek ne térjenek el kiugróan egymástól. Végül folyamatosan előrehaladó zenét építettem fel, monoton elemek­kel, de izgalmas hangzásokkal. Ez szólhat a kifutón, miközben a modellek vonulnak, de hangulatot teremt a háttérből beszűrődve is, és megoldható belőle a végső kiteljesedés, ahol már nem forrászeneként, ha­nem tisztán filmzeneként van jelen. A negatív emlékek mindig élesen villannak be, amiket hanghatás erősít, mintegy megszakítva a zenét, jelezve, hogy éppen az illető fejében járunk. A finom nyomasztó hatás végig ott marad mint ritmikai személyiség (tekintve, hogy a történet záróképe a divattervező közös meggyilkolá­sa). Egyébként nagyon erősnek tartom a témaválasz­tást az aktualitása miatt.

Milyen érzés volt a csapattal dolgozni?

Nagyszerű szakmai kihívásként éltem meg, olyan profikkal dolgozhattam együtt, mint például Törőcsik Franciska, Joey Blangé, illetve szeretném kiemelni a rendezőt, Szatmári Andreát, akinek a lélekjelenléte sokat segített a munkafolyamat során. Úgy néz ki, jö­vőre is együtt dolgozunk ugyanezen a projekten, de ezúttal a legjobb film díjat tűzzük ki célul, aminek el­nyerésével lehetőségünk lenne a cannes-i filmfesztivál előszobájába kerülni.

Hogyan kapcsolódik Cannes-hoz az eindhoveni fesztivál?

Minden ország legjobb film díjazottja kijut a Filmapalooza nevű fesztiválra, ahonnan pedig a leg-jobb tizenkettő indulhat Cannes-ban.

Dolgozol most új filmen?

Jelenleg az Isteni kéz (Hands of God) című egész estés dokumentumfilm zenéjét komponálom, ami számomra egyébként az egyik legmeghatóbb film, amit valaha láttam. Csak ajánlani tudom, a témája szintén zenei! A rendezője László Barna, a premier február 1-jén lesz a Cinema City Arénában. Ezen kívül a Strive to the Rhythm című, szintén dokumentumfil­men dolgozom, ami több ország együttműködésé­vel készül Takács Mária rendezésében. A bemutató február 27-én lesz az Art+ Cinemában.

Az írás a Figaro februári számában jelent meg. A Figaro a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzatának ingyenes zenei lapja. Elérhető a Zeneakadémia épületeiben, a budapesti konzikban, illetve a következő helyeken: Óbudai Társaskör, Fonó Budai Zeneház, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény, Rózsavölgyi Szalon, Írók Boltja, MOMKult.

Magyar zeneszerző hozta el a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Filmfesztiválról

Kapcsolódó

Magyar zeneszerző hozta el a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Filmfesztiválról

Hodován Milán, a Zeneakadémia alkalmazott zeneszerzés szakos hallgatója kapta a legjobb filmzenéért járó díjat az Eindhoveni Filmfesztivál „48 Hour Film Project” nevű versenyén, csapatával pedig összesítve második helyezést ért el a legjobb film kategóriájában.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Karinthy Vera: „Felelősséggel dolgozom a színház jövőéért”

A Karinthy Színház alapítójának lánya lapunknak úgy nyilatkozott, jelenleg tárgyalások folynak a színház jövőjéről, a támogatások lehetőségeiről.
Színház

„Praktikusan nekem is távoznom kell” – Megszólalt a Karinthy Színház egyik ügyvezetője

A produkciós vezetői feladatokat is ellátó Kerekes-Katz Petra, a Karinhty Színházat működtető kft. egyik tulajdonosa a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében azt írja, a korábbi művészeti vezetőhöz, Földes Eszterhez hasonlóan, „praktikusan” neki is távoznia kell.
Zenés színház

„Maradj otthon, hallgass zenét” – Dalposta Kolonits Klárától és Dinyés Dánieltől

Az operavilág meghatározó művészházaspárja, Kolonits Klára énekesnő és Dinyés Dániel karmester dalpostát indított a közösségi médiában, mert a zene nem némulhat el világjárvány idején sem. A mai epizódot nálunk, a Fidelio olvasói is meghallgathatják.
Klasszikus

Rohmann Ditta: Úgy teszünk, mintha normális életet élnénk

A Művészi szabadság című sorozatban Rohmann Ditta csellóművészt is megkérdeztük, mivel tölti az időt a járványhelyzet alatt. Természetesen ő sem unatkozik, sőt, hangfelvételt is küldött nekünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál Film

Lélekben mindenki Indiában él – A Baltazár Színház elérhetővé teszi fesztiválnyertes filmjét

A Baltazár Színház egész társulata március 13-án Mumbaiba utazott volna, fellépni a Pitypang és a Por című előadásokkal. Egy nappal az út előtt zárta le határait India. Maradtunk és megértettük, hogy a mostani időszak a belső utazásról szól.
Vizuál galéria

A rokokó sztárfestője még a gipszstukkókat is belekomponálta freskóiba

Giovanni Battista Tiepolo a mennyezetet égbolttá változtatta, arisztokrata megbízóit szinte istenként ábrázolta. Kétszázötven éve, 1770. március 27-én halt meg a 18. századi dekoratív festészet legnagyobb alakja, "Velence legjobb festője". 
Vizuál fotó

KÉP-regény: Gondolatok a könyvtárban

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról elmélkedik, mit jelent egy fotósnak a kihalt város, illetve mennyire kihaltak valójában az utcák.
Vizuál hír

Tragikus adatvesztés történt – A látogatók segítségét kéri az Aba-Novák Galéria

A Leányfalun működő XX. századi és kortárs galéria egy technikai meghibásodás miatt elveszítette kiállításainak dokumentációját.
Vizuál interjú

„…a mozgókép sokrétű katartikus élménye”

Dárday István Balázs Béla- és Kossuth-díjas filmrendező, az MMA rendes tagja idén ünnepli 80. születésnapját. A Balázs Béla Stúdióról, a dokumentum-játékfilmek lényegéről és filmjeik civil szereplőiről beszélgettünk. Lesti Árpád interjúja.