Vizuál

Ilyen Lynch

2019.02.28. 17:15
Ajánlom
A Budapest FotóFesztivál nyitótárlatának fő kérdése, hogy működik-e David Lynch filmjei nélkül. Megnéztük.

Ötvenöt fotót tartalmaz a Budapest FotóFesztivál főfogásaként tálalt David Lynch-kiállítás. A címe Small Stories, ami eléggé semmitmondó ahhoz, hogy bármit jelentsen. Lynchet nem megérteni kell, hanem ráérezni, de szerencsére Szarka Klára kurátor sem rendezte el önkényes értelmezés szerint a fotókat. Sőt, ahogy azt a kiállítás sajtóbejárásán elmondta, először véletlenszerűen akarta elhelyezni azokat, végül a tervezettnél jobban tartotta magát Lynch instrukcióihoz.

IMG_20190228_113309-145756.jpg

David Lynch Small Stories c. kiállítása a Műcsarnokban (Fotó/Forrás: Csabai Máté / Fidelio)

A Small Stories két kiállítótermébe vezető rövid folyosó a Twin Peaks vörös szobáját idézi meg, ami azért is bizonyul jó kezdésnek, mert hamar kiderül, hogy az egésszel nehéz bármit is kezdeni a Lynch-filmek ismerete nélkül. Némely fotón a Mulholland Drive álomjelenetei, a Twin Peaks 3. évadának fekete-fehér narratívája, az Elefántember torzszülöttje, a Radírfej mutálódott csecsemője köszön vissza. Nem arról van szó, hogy Lynch a fotóművészet műfajába importálta volna a filmen már bevált ötleteit. Ahogy Szarka Klára is hangsúlyozza, s ahogy azt tudni is lehet például az Aminek álmodom c. önéletrajzból, Lynch legalább annyira tartja képzőművésznek magát, mint filmrendezőnek.

Az már csak szerencsés véletlen, hogy a szürrealista, kísérleti képzőművészet nála működött a vásznon, így végül – most már jóval a hetvenen túl – a nagyközönség a filmeknek hála érdeklődik iránta a múzeumokban is.

A montázsolt fotók vegyes digitális technikával készültek, néhol pixelesek, máskor homályosak, de a fekete-fehérségük ellenére süt belőlük az a fülledt romlottság, amely a Blue Velvet vagy a Twin Peaks képi világának sajátja. Némelyik akár megadhatná magát valamiféle értelmezésnek, de jobb ettől óvakodni. A torzult, roncsolt arcú Mickey-egérről, az ablakkeretbe helyezett óriási revolverről, a szemek nélküli nyugodt és vigyorgó fejekről, a koporsószerű automobil mellett pózoló ufókról gondoljon mindenki, amit akar, az biztos, hogy már leírnom sem kellett volna, hogy engem mire emlékeztetnek. Szarka Klára leszögezi: „Isten ments, hogy iránymutatást adjunk a kiállításhoz.”

IMG_20190228_115731-145754.jpg

A Radírfej és az Elefántember képi világát idézik meg a fotók: David Lynch Small Stories c. kiállítása a Műcsarnokban. (Fotó/Forrás: Csabai Máté / Fidelio)

Robin Williams sokat idézett félmondata szerint a világ szabad a játékra, és irigyelhetjük David Lynchet, hogy benne mindig megvolt ez az attitűd:

ha az ember valami kreatívat akar létrehozni, akkor csinálja meg, ne törődjön azzal, hogy lesz-e értelme, vásárlója, finanszírozója, kiállítóterme.

Nehogy azt higgye valaki, hogy Lynch beteg elme. A képeit nézegetve jócskán ér minket „mi a fene”-élmény, de ha elmélyedünk ebben a világban, az is kiderül, hogy a világ betegségeit csak egy egészségesen működő elme veheti észre.

Aki már nézett Lynch-interjúkat, tanúja lehetett, hogy újságírók, riporterek különféle fondorlatos módokon próbálják belőle kiszedni, hogy miről szólnak a filmjei, de a művész mindig nagyon udvariasan ellenáll. Azt mondja, hogy az ötletek olyanok, mint az ajándékok, azokat készen kapjuk, ő személy szerint úgy viszonyul az ötleteihez, mint egy hatalmas kirakós darabjaihoz, amiből mindig csak egyet tud áthozni a szomszéd szobából. Ennek a kiállításnak is ez az ars poetica a nyitja: Lynch mindennél jobban bízik a te képzelőerődben, nem akar segíteni, súgni, értelmezést a fejedbe verni. Akár a transzcendentális meditációban – amelynek a művész egyébként a hetvenes évek óta elkötelezett gyakorlója és hírvivője –, az a jó, ha sikerül elkapnod a szüntelenül érkező gondolatot, az ötletet – ami ajándék.

Talán ezekre a kirakós-darabokra gondolhatott Lynch a kiállítás címadásánál: Kis történetek. Lynch alkotói módszerére jellemző, hogy a magja soha nem egyetlen, hanem mindig több ötlet. Hasonlóan alkot, mint ahogy Cooper ügynök Twin Peaks nyomoz. A tévésorozatban a nyomozás alapja általában nem egy nyom, hanem egy ötlet volt, és amikor az ötletet követték, akkor ott is találtak valamit, aztán egy másik ötlet nyomán máshol is. Így építkezik ez a kiállítás is, az ötvenöt fotó olyan erős jelentéshálót hoz létre, amelyre Lynch bátran ránehezkedhet. A lényeg a kérdés, nem a válasz: Ki ölte meg Laura Palmert? Mit mondanak ezek a fotók?

S hogy jó ötleteket kapott-e ajándékba Lynch ehhez a 2013-ban összerendezett kollekcióhoz? A koszos, homályos szobasarkok, élettelen babák, kifordult szövetek, a rémálomba merülő Americana-atmoszféra leginkább a korai filmek hangulatát idézik, mégis hiányzik belőlük az a vad, zsigeri energia, amely Lynchet abban a periódusban jellemezte. Ennek ellenére bátran ajánlom: rajongóknak kötelező, Lynch-csel ismerkedőknek érdemes, mindenki más pedig látogassa a kiállítást nyitott elmével. Lehet, hogy nem az életmű feledhetetlen szeletével nézünk farkasszemet a Műcsarnokban, de egy olyan tárlattal, amelyre fokozottan igaz, hogy éppen annyi, amennyit a befogadó belelát. És egy olyan művésszel, akinek ars poeticája a hétköznapokba is elkíséri az embert.

A Small Stories 2019. március 1-től június 2-ig látható a Műcsarnok Kamaratermében.

David Lynch videón üzent magyar rajongóinak

Kapcsolódó

David Lynch videón üzent magyar rajongóinak

Az amerikai független film élő legendája, rendező, forgatókönyvíró, festő és zenész most képzőművészként mutatkozik be a magyar közönség előtt a Műcsarnokban rendezendő tárlaton.

Sötét sarkok a modern jazzben

Sötét sarkok a modern jazzben

Mitől sötét a darkjazz, milyen attribútumai vannak, és mi köze van a filmművészethez? Jazztörténeti sorozatunk következő epizódja.

Programkereső

Legnépszerűbb

Jazz/World

Keith Jarrett agyvérzést kapott, soha nem léphet pódiumra többé

A jazzlegenda 2017-ben játszotta utolsó koncertjét, azóta nem állt közönség elé. A New York Timesban megjelent riport szerint két agyvérzés után részlegesen lebénult.
Színház

Kétszáznál is többen támogatják az SZFE-t

Már több mint kétszáz oktató és kutató írta alá az ELTE petícióját, amit azért indítottak, hogy támogassák a Színház- és Filmművészeti egyetemet és kiálljanak az egyetemi autonómia mellett.
Klasszikus

„A halál életünk igazi célja” – írta Mozart haldokló apjának

Mozart haldokló apjához írt levele került a salzburgi Mozarteum Alapítvány tulajdonába. Két másik levéllel is gazdagodott a gyűjtemény.
Könyv

Szeressük meg a saját történetünket! – interjú Tompa Andreával

„Tompa Andrea (1971) Kolozsvárott született. Budapesten él” – olvasható a lakonikus életrajz a Haza borítóján. Ez azonban tökéletesen összefoglalja a kötet alapproblémáját. Az írónő térben és időben szabadon mozogva vizsgálja a hazatérés lehetőségét, legyen az az új otthon, Magyarország, vagy a régi, Kolozsvár, ahol már az a kérdés, hogy van-e még visszatérés.
Színház

Szellemes és hátborzongató – interjú Pass Andreával

Pass Andrea A Jelentéktelen után újra Gogolhoz fordult inspirációért, ám ezúttal nem egy köpönyeg alá férkőzik be a Pétervári Fagy, hanem a ma színházában találjuk magunkat, ahová egy revizor, a kormánybiztos érkezik és reformokat követel. Az író-rendező a Nyakunkon a revizor munkafolyamatáról, karanténról, színházról és az emberekben lakozó frusztrációkról mesélt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: Kiviszem a lovam

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Spencer Davisszel való találkozását idézi fel.
Vizuál galéria

Táj csíkokra és kockákra törve

A mintegy száztíz Scully-művet bemutató kiállításon a monumentális festmények mellett szerepelnek papírmunkák, illetve megjelenik egy-egy plasztika és fotómű is. A művek értelmezését – a falakon és a tárlókban – a művész saját írásai, feljegyzései és vázlatai segítik.
Vizuál hír

Saját agyműtétjéről készített fotósorozatot a Capa-nagydíj nyertese

„Nem tudtam, mi történik velem. Megijedtem, tanulmányoztam, mostanra elfogadtam” – írta Neogrády-Kiss Barnabás fotós.
Vizuál 1956

Graffitivel emlékeznek az 1956-os forradalomra Londonban

Fat Heat magyar graffiti művész mintegy hatvanöt négyzetméteres falfestményével emlékeznek az 1956-os forradalomra Londonban.
Vizuál kult50

A magyar tetováló, aki Jason Momoát is kivarrta – Borbás Róbert a Kult50-ben

Borbás Róbert tervezett pólót a Metallicának, tetoválta Jason Momoát, feszített a Tattoofest – Convention & Magazine címlapján, most pedig kiadta az elmúlt 10 évéről szóló, limitált számban elérhető kötetet is, amelyben összegyűjtötte legmenőbb illusztrációit.