Vizuál

Ilyen volt a nyár 50 éve

Ács Irén napsütéses fotográfiái a Fényképtárban
2019.06.13. 16:00
Ajánlom
Egy fotóriporternő élete a szövegben, az 1960-as, 70-es, 80-as évek hétköznapjai pedig a galériában. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársai ezúttal egy különleges életműből válogattak.

Az 1990-es évek elején ismerték meg a Fényképtár munkatársai Ács Irén fotóriportert, akinek akkor közel negyvenéves életművét volt módjuk megtekinteni. Ekkor vetődött föl annak a lehetősége, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába kerülhetnének az 1960-as, 70-es, 80-as évek hétköznapjait, a vidéki és a városi élet pillanatait, a külföldi helyek – számunkra még ismeretlen - hangulatát megörökítő felvételei. 

011-115927.jpg

Ács Irén fotózik, 1980. Nógrád (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Ács Irén 1924-ben Szécsényben született. Szülővárosában lett fényképésztanuló, majd 1940-ben a fővárosba került, ahol kezdetben Székely Aladár neves Váci utcai műtermében dolgozott, majd 1942-től két évre a HAFA-laboratóriumban helyezkedett el. (A HAFA ezekben az években Budapest egyik meghatározó laborja volt, technikai és művészi értelemben is jó lehetőséget biztosított a fotósok szakmai fejlődéséhez.)

A vészkorszak idején bujkálni kényszerült, minden családtagját elvesztette. Nekik és a szécsényi zsidóságnak állít méltó emléket Őrizd meg… című lírai kötetében.

1954-ben kezdte fotóriporteri pályáját a Néphadsereg című lapnál, majd 1959 és 1992 között az Ország-Világ című képes hetilap munkatársa lett.

06-115926.jpg

Napozó nő a Suhajda-telepen, 1969. (Fotó/Forrás: Ács Irén /Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Munkásságának közel ötven éve alatt rendkívül változatos témákat, helyszíneket örökített meg. Újságíró kollégáival járta az országot – gyakran napi két-három riportot is készítettek - a tudósítások túlnyomórészt a város és a falu életének mindennapjait, az ember és környezete kapcsolatát, pillanatait jelenítik meg. Fényképein viszontlátjuk a szocialista korszak viszonylagos jólétét, olykor az ellentmondásait is. Az újonnan épült panelnegyedek mellett hírt ad a külvárosi nyomortelepekről, a cigányputrikról. De nem egyszerűen dokumentál: meg tudja mutatni azt is, hogy hogyan él, örül, szeret, sír az adott közegben az ember. A Kőbányán 1969-ben készített képén az omladozó bérház tűzfalánál úgy élvezi a tavaszi napot egy fiatal nő, mintha a tengerparton volna. Ez a disszonancia adja meg a felvétel egyediségét.

Képein nyomon követhetjük a fővárosi utca, az emberi kapcsolatok és a divat több évtizedes változását.

A villamoson csipketerítőt horgoló kalauznők, a hajnali tejesautó, a plakátragasztó enyves vödörrel, vagy a divatfotózás szünetében mezítláb kacagó lányok, a falusi kisbíró, a ház előtti padon pletykálkodó falusi asszonyok

– mind-mind egy intim pillanat nyomát hozzák vissza a közelmúltból. Ács Irén rendelkezik egy olyan sajátos fotóriporteri tulajdonsággal, amely lehetővé teszi teljes emberi történetek elmesélését. A Suhajda-telep lakóiról készített sorozata egy állóképekbe komponált lírai dokumentumfilm.

Riportalanyait hosszú beszélgetések során ismeri meg, a tudósítás ezért sokszor személyes, emberi vallomássá nemesedik a képein. Megadatott számára, hogy a kor neves művészeiről készíthetett meghitt hangulatú portrékat.

Különösen megindítóak Weöres Sándorról, Zelk Zoltánról vagy Déry Tiborról feleségükkel együtt készült felvételei.

A szűkebb szülőföld, Nógrád, meghatározó téma és szoros érzelmi kötődés számára. Több albuma jelent meg a nógrádi tájról, a palóc emberekről, a világörökség részét képező Hollókőről. Lehetősége nyílt, hogy Palócországot megmutassa a nagyvilágnak: ezekből a felvételeiből volt kiállítása Párizsban, Jeruzsálemben, Prágában, Londonban, és többek között Szécsényben, Hollókőn, Budapesten is.

Számos külföldi riportja során beutazta elsősorban a volt szocialista tábor országait, ezek közül a Szovjetunió déli tagköztársaságaiban eltöltött idő dokumentumai a legkülönlegesebbek. De járt már a hatvanas években Görögországban, Franciaországban, később Skóciában, Szíriában és Izraelben is.

Az 1960-as évek második felétől a fotós két fényképezőgéppel dolgozott, egyikben fekete-fehér filmet használt, a másikban pedig színeset – adódott ez a lap vegyes nyomásából.

Így tehát 1965 és 1990 között többezer színes diaképet is készített, ezek tematikája kiterjed a kor kulturális, politikai, gazdasági, társadalmi életének számos területére. Ezek beazonosításában van segítségünkre, hogy az Ország-Világ című hetilap összes példányát is megkaptuk a fotóstól!

Ács Irén felvételeit nézve az a legszembetűnőbb, hogy valamennyi meghitt hangulatot áraszt; a fotográfus mindig az emberre kíváncsi, annak érzéseire, hangulatára, gondjaira.

A gyűjteményünknek ajándékozott mintegy 70 ezer felvételből álló életmű okán került fel neve a Magyar Nemzeti Múzeum nagy adományozóinak márványtáblájára – eddig egyedüli fotográfusként. Képeinek feldolgozottsága egyedülálló a tár kortárs anyagai között. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a múzeumi szempontoknak megfelelően sokáig az alkotó személyes közreműködésével írtuk le a a fényképek adatait. Az életmű eddigi legteljesebb bemutatására a Magyar Nemzeti Múzeumban került sor 2005-ben, Ember-Világ címmel.

Ács Irén az idén lenne 95 éves. Gondoljunk rá a napsütéses képeivel – némi kis történeti fotóelemzéssel!

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett, vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd – és mihez kezdhet még – egy történész a fényképekkel?

Sorozatunk írásaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai – többek közt – e kérdésekre keresik a választ egy-egy konkrét példán keresztül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint százesztendős múltra tekint vissza. Munkatársai gyűjtik, rendszerezik, és feldolgozzák a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett a tár fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. Jelenleg összesen több mint 1 millió felvételt őriz, ebből több mint 200 ezret egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A gyűjtemény műtárgynak számító fényképei kutathatók és a folyamatos digitalizálásának hála, egyre több kép érhető el a Nemzeti Múzeum online adatbázisában.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legolvasottabb

Klasszikus

Visszatérés a Walhallába

A Covid miatti kényszerű kihagyás miatt idén végre visszatérhetett a Budapesti Wagner-napok közönsége a Müpába, ahol már az első fanfárként felcsendülő Walhalla-motívum közben sokan érezték, ismét egy különleges utazás részesei lehetnek. Beszámoló az első Ring-sorozatról és a Rienziről.
Vizuál

Nyári hangulat a Virág Judit Galériában

Egry József, Csók István, Vaszary János, Szőnyi István egy-egy műve is megidézi a kánikulát a Virág Judit Galéria legújabb kiállításán. Az idén huszonöt éves galéria új, ingyenesen megtekinthető kamaratárlatán minden egyes alkotás megvásárolható.
Plusz

Színházi időutazás az Epreskertben – Jön a Séták Hétvégéje

Kurtizánok, gyilkosok és Piszkos Fred nyomába eredhetünk, bejárhatjuk Gül Baba Türbéjét, vagy éppen az Epreskert meséit nézhetjük meg egyfelvonásos színházi előadás formájában a Séták Hétvégéjén július 1. és 3. között.
Színház

Így néz ki most a felújítás alatt álló debreceni Csokonai Színház – GALÉRIA

2020 szeptemberében megkezdődött a debreceni Csokonai Színház felújítása, és a színház valamennyi belső terét érinti. Ilyen nagymértékű átalakításra az elmúlt 30 évben nem volt példa a teátrumban, amely a tervek szerint 2023-ban nyitja meg kapuit a nézők előtt.
Klasszikus

Fiatal művészeknek szervez mesterkurzust Miranda Liu

A New Millenium Nemzetközi Akadémia (NMIA) minőségi oktatást és online tanulási lehetőségeket kínál feltörekvő kreatív művészeknek, akik egy mesterkurzus keretein belül tanulhatnak világhírű zenészektől, művészmenedzserektől és szakértőktől.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

A főváros egyetlen sörgyárát is bejárhatjuk a Múzeumok Éjszakáján

Idén is megnyitja kapuit a Dreher Söripari Emléktár a Múzeumok Éjszakáján. Ennek apropóján egy négy részből álló talkshow sorozatot indítanak Sztorik habbal címmel, amelyben építészetről, gasztrotörténelemről, képzőművaészetről és a múzeumok működéséről beszélgetnek.  
Vizuál magazin

KÉP-regény: A trombitavirág

A Fidelio sorozatában hétről hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos, akinek ezúttal egy falból előbukkanó váratlan vendégről az emberiség múltja, jelene és jövője jutott eszébe. 
Vizuál hír

Gergye Krisztián emlékezetkísérletbe kezdett

A táncművész-koreográfus Szent Iván éjjelére időzítette legújabb performanszának kezdetét: összekötve a múltat a jelennel, 40 festményt állított ki Kőszegen, kitéve az alkotásokat az időjárás viszontagságainak.
Vizuál ajánló

Nyári hangulat a Virág Judit Galériában

Egry József, Csók István, Vaszary János, Szőnyi István egy-egy műve is megidézi a kánikulát a Virág Judit Galéria legújabb kiállításán. Az idén huszonöt éves galéria új, ingyenesen megtekinthető kamaratárlatán minden egyes alkotás megvásárolható.
Vizuál ajánló

10+1 kihagyhatatlan program a Múzeumok Éjszakáján

Tárlatvezetések, komoly- és könnyűzenei koncertek, filmvetítések, táncelőadások, kézműves foglalkozások és még táncház is vár minket a 2022-es Múzeumok Éjszakáján. Összegyűjtöttünk 10+1 helyszínt, amelyet semmiképp sem érdemes kihagyni június 25-én.