Vizuál

KÉP-regény: Szelfinvázió

2020.04.03. 18:30
Ajánlom
A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezen a héten arról elmélkedik, miért kéne letennünk a telefonunkat, és a fényképezés helyett a pillanatnak átadni magunkat.

Mielőtt bárki elkezdené olvasni ezt a cikket, csukja be a szemét, és képzelje azt, hogy nincs karanténba zárva, és minden úgy zajlik, ahogy vírusmentes időkben szokott!

Gondolatok a szelfizésről és az hétmilliárd fotográfus planétájáról

Nem az a fő probléma ezzel, hogy én nem értem. Vagyok még így egy halom dologgal, aztán mégsem érdekel kb. senkit. Itten az a fő probléma, hogy akárkit kérdeztem meg erről, már aki ezt versenyszerűen műveli, még senki sem tudott konkrét választ adni arra a kérdésre, hogy: Miért is csinálod ezt te tulajdonképpen?

Még a leglogikusabb talán az volt, hogy hát azért, mert más is ezt csinálja. Na, igen. Az hagyján, hogy egyszer felült valaki a hülyeséghullámra, aztán úgy maradt, de hogy közben magával rántotta az egész világot, az azért kemény. A Naprendszer harmadik bolygója a hétmilliárd fotográfus planétájává alakult, és megállíthatatlanul hasít tovább a permanens képrögzítés univerzumában! De szép is ez, Istenem! Most lehet visítani, hogy savanyú a szőlő, meg miért is fáj ez nekem tulajdonképpen?

PekingTiltottvaros-182936.jpg

Peking, Tiltott Város (Fotó/Forrás: morpho)

Dehogy nekem fáj! A Föld sikít már lassan felfelé, hogy emberek, mi végre?! Mire jó ez az egész? Vegyük konkrétan ezt a képet! Ez a kép Pekingben készült, a Tiltott Városban. Azért készült el, hogy megmutassam ezt a társadalmi jelenséget azoknak, akik szerepelnek a képen. Vagyis nagyjából az egész emberiségnek. A Föld hét és fél milliárd lakójából mindenkinek van telefonja, tehát mindenki zsebében van egy fényképezőgép, az Antarktisztól Grönlandig, Ausztráliától Patagóniáig. Oké, a gyerekek egy részének még nincs, de nekik majd lesz. Ennek az embertömegnek egyre nagyobb része utazik. (Ez momentán megtorpant egy kissé, de vélhetően nem marad így mindig, sőt!) Namármost

valamilyen belső késztetésből az utazó emberek azt gondolják, hogy mindent le kell fényképezniük, ami szembe jön.

A minden alatt értsd azt, hogy MINDENT! Aztán ezt a képet jobb esetben el kell küldeni valakinek, akit egyáltalán nem érdekli az egész, mert őt csak a saját készítésű képe érdekli, amit ő küld el annak, akit viszont ez nem fog érdekelni. Rosszabb esetben a képet soha a büdös életben nem látja senki! Az sem, aki csinálta, meg az sem, akinek a készítés pillanatában szánták. (Mindig szánják valakinek, ez nagyon fontos a pszichés háttér miatt.) Aztán a soha senki által meg nem nézett képet idővel kitörlik a pébe, hogy legyen hely annak a tök feleslegesen készülő képnek, amit majd a jövő héten törölnek ki.

Te is így csinálod, igaz? Ok, most nyilván vehemensen tiltakozik mindenki, de attól még statisztikák támasztják alá, hogy igazam van.

Leginkább azt nem értem, hogy az emberek miért nem megélni akarják inkább a világot?

Miért kell minden koncertet, minden látnivalót, minden reggeli tükörtojást lefényképezni? De most tényleg, miért??? Ma már minden koncerten azt látom, hogy állnak a formák a nézőtéren és ahelyett, hogy néznék és hallgatnák a zenét, fejük fölé emelt kézzel a telefonjukkal veszik fel a koncertet és közben nem a színpadot nézik, meg a fényeket, hanem az eszköz kijelzőjét. Miközben a koncertet úgyis lefényképezik majd profi fotósok, meg csinálnak belőle jó minőségű koncertfilmet, amit egy mobil eszközzel a tömegből még utánozni sem lehet. Mindezt csak azért, hogy a készítője később elmondhassa, hogy: „Na, ezt én csináltam!” És?? Ráadásul meg se mutatja senkinek! Biztos, hogy van ennek értelme?

Pár éve egy barátom megkért rá, hogy fényképezzem le az esküvőjét. Nagyon ritkán, kizárólag barátoknak csináltam csak ilyet. Többet nem fogok. Én nem értem, hogy miért nem jó a násznépnek, ha ott van egy profi fotós, a profi cuccával (akinél a jelenlévők, a saját eszközeikkel úgysem tudnak jobb képeket csinálni), aztán majd kapnak a képekből ajándékba. Ők meg rúgjanak be kedvükre. De nem! Mindenki fotózni akar! A nénike kommandó, az unokák, a tanúk, a tanúk barátai, a portás, a gondnok, sőt még az anyakönyvvezető is! Egyszerűen képtelen voltam megértetni egyes emberekkel, hogy a csoportkép, az azért csoportkép, mert mindenki rajta van és nyugodtan higgyék el nekem, hogy meg fogom majd jól csinálni! Végül is ezért tanultam ezt évekig. Nem, nem hitték el! Vagy egy tucatnyian kiváltak a társaságból, hogy saját kezűleg örökítsék meg azokat, akik a helyükön maradtak, plusz ifjú pár! Ez amúgy azért is jó volt, mert nekem meg folyton szétbarmolták a beállításaimat a nagy ugrabugrálással.

Közben rátelepült egy komplett iparág a szelfire.

Kedvencem a Szelfiebot!!! Zseniális! Csak hogy könnyebb legyen kereskedelmi mennyiségben legyártani a sok felesleges, értéktelen szart. A végén meg maradnak a szétbarmolt esküvők, tönkretett események és a soha senki által meg nem nézett képek. Ha valakit érdekel, hogy mit fényképeztek Pekingben ilyen vadul, ilyen sokan a mindenhez is értő turisták, annak elárulom, hogy… Á, tökmindegy mi az, a téma egyáltalán nem fontos! Szerintetek ők tudták? Ugyan már…

Így még nem láttad saját magad!

Kapcsolódó

Így még nem láttad saját magad!

Te, én, mi és ők - hétköznapi szituációkban, ismerős helyszíneken, legtöbbször arctalanul, mégis felismerhetően. Hegedűs Ákos koncertfotózás után fordult a társadalmi helyzetek felé, fotóalbum-trilógiájának harmadik része pedig bebizonyítja: egy aluljáróban sétáló ember is lehet képileg olyan érdekes, mint a U2 vagy Michael Jackson.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

A nagyorrú Beatle – Ringo Starr 80 éves

A Beatles egykori dobosa virtuális jótékonysági koncerttel ünnepli a kerek évfordulót.
Vizuál

„A szolgája vagyok a könyveknek” - Interjú Gálos Viktor fotóssal

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri irodalmi díj köteteinek fotói mögött áll.
Klasszikus

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Klasszikus

„Nincs rossz zenekar, csak rossz karmester” – vallotta a ma 160 éve született Gustav Mahler

160 éve született a budapesti Operaház egykori igazgatója, a későromantikus zene utolsó nagy mestere, Gustav Mahler.
Plusz

Kőbányára kell utaznunk a legújabb Kolodkóért

A gerillaszobrász két új alkotásával gazdagodott Budapest: ezúttal a Dreher Sörgyárak története ihlette meg Kolodko Mihályt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

A budapesti mozikban vetítik Ennio Morricone western-klasszikusait

A számtalan filmtörténeti klasszikus zenéjét jegyző legendás zeneszerző, Ennio Morricone előtt tisztelegve július 11-én egyszeri alkalommal látható lesz a Volt egyszer egy Vadnyugat a Pólus Moziban, július 16-tól pedig két héten át műsoron szerepel A Jó, a Rossz és a Csúf a Corvin Moziban.
Vizuál galéria

Kovászt festettek a Tűzoltóság falára

Új színes falfestmény díszíti a belvárosi Károly körúton álló Tűzoltóság homlokzatát. A kovász is lehet híd című alkotás Hitka Viktória képzőművész rajza alapján készült, a kivitelezés Magyarország első tűzfalfestő szervezete, a Színes Város Csoport munkája. A festmény a Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. felkérésére köszönetképpen született meg – a budapestiek felé.
Vizuál interjú

„A szolgája vagyok a könyveknek” - Interjú Gálos Viktor fotóssal

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri irodalmi díj köteteinek fotói mögött áll.
Vizuál ajánló

Másfél tucat emlékezetes magyar film a Benczúr Kertben

A legrégebbi 1934-ből való a „legfiatalabb” 2001-ből. Az egyik lírai, a másik kifejezetten röhögtető, az egyik pörgős, a másik lassú, tűnődő, és nem is egy nosztalgikus. A sokszínű kínálat szűk egyharmada lefutott, de a másik kétharmad is remek estéket kínál.
Vizuál hír

Vastag porréteg alól bukkant elő az értékes Rubens-festmény

A flamand mester maga készítette azt az alkotást, amely július végén kerül kalapács alá Londonban.