Vizuál

Művészet, mindenáron

Kritika a Mű szerző nélkül című filmről
2019.10.24. 09:40
Ajánlom
Újra Németországban rendezett filmet A mások élete rendezője, Florian Henckel von Donnersmack. A Mű szerző nélkül egyszerre rokona és ellentéte az Oscar-díjas mozinak. Művészet és történelem harcáról rég született ennél szebb történet. Kritika.

Ne nézz el! Soha ne nézz el!

– tanácsolják a még kicsi Kurt Barnertnek, és a film angol címe is ez: Never Look Away. „Minden, ami igazi, rejt valami szépséget magában” – teszi hozzá, és ez igaz nagynénjére is, aki ha kedve tartja, meztelenül zongorázik, vagy épp tülkölő buszok kakofóniájában éli ki szépérzékét. 1937-ben járunk a náci Németországban – sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy az efféle különcök az átlagtól eltérő gondolataikat nyugodtan megéljék. Kurt anyját skizofréniával dugják pszichiátriára, majd a zsidókhoz, a melegekhez és a cigányokhoz – tehát a náci ideológia szerinti másokhoz – hasonlóan elgázosítják. Kurt azonban soha nem felejti el anyja tanácsát. Festő lesz, így keresi az őt körülvevő világban az igazit, a valódit – azt, ami mellett soha nem szabad elnézni. A háború után viszont a valóságot egyetlen szűrőn át szabad nézni Kelet-Németországban: ez a szűrő a szocialista realizmus.

A Mű szerző nélkül azt mutatja be, hogyan érvényesül a művészet a különböző ideológiák mellett – és ebben a néha testvéri szövetségként, néha kegyetlen harcként működő játékban hol a helye magának a művésznek.

mu_B1-081034.jpg

A film magyar plakátja (Fotó/Forrás: Cirko Film )

És ki is tudna többet a rendszerek közt vergődő művészről, mint Florian Henckel von Donnersmack? A rendező 2006-os drámájával, a zseniális A mások életével valósággal berobbant a filmvilágba: a kelet-berlini titkosrendőrség egyik megfigyelő tisztjéről szóló mozi gyakorlatilag mindent megnyert, amit lehetett. Mégis, Donnersmack esete eklatáns példája annak, amikor egy Oscar nem beindít, hanem kerékbe tör egy karriert: a film után a rendező Amerikába ment, ahol hosszú ideig egyáltalán nem jutott  lehetőséghez. 2010-ben az általa rendezett Az utazó (Angelina Jolie-val és Johnny Depp-pel) sok szempontból az év egyik legnagyobb buktája volt, a filmet pedig nyolc év hallgatás követte.

Donnersmack tehát első kézből tapasztalta, milyen, amikor egy művész, akit zseninek kiáltanak ki, egyszerűen képtelen betagozódni a rendszerbe. Az öldöklő hollywoodi versenyben, ahol a sztárok, a producerek és a stúdiók szava is többet ér egy rendezőjénél, egyszerűen nem tudott érvényesülni. Visszatért hát oda, ahonnan elindult, a Mű szerző nélkülben pedig ez a kanosszajárás is benne van. Bár Kurt Barnert figuráját Gerhard Richter ihlette – aki ezen alaposan fel is háborodott –, a karakter hasonló utat jár be a filmen, mint Donnersmack. Kiemelkedő tehetsége révén kora legünnepeltebb művészévé válik, aki még a szocialista realizmuson belül is képes újat, szépet találni. Egy idő után azonban rájön, hogy neki ez nem elég, ráadásul az önkényrendszer elől is menekülne, ezért feleségével még a berlini fal felépítése előtt nyugatra szökik. A szabadság levegője helyett azonban csak a kapitalizmus versengő szellemére talál, amely legalább annyira fojtogató, mint egy elnyomó rendszer.

Kurt tehát élete során három ideológiához is megtanul alkalmazkodni: a nácizmushoz, a szocializmushoz és a kapitalizmushoz.

Donnersmack egy percig sem állítja, hogy a harmadik is olyan gyilkos lenne mint az első kettő, mindössze annyit mond, hogy mindhárom hasonlóan kizsákmányoló rendszer: felemeli azt, ami beleillik az ideológiába, és eltaszítja azt, ami nem. A főhős gyerekkorában, a Degenerált művészet nevű kiállításon találkozik először valódi művészettel; a szocializmus alatt viszont azt verik a fejébe, hogy nincs egyénieskedés, mindenki a kommunizmust építő rendszer egyetlen pici fogaskereke. Ezzel szemben nyugaton a művészeti iskolában a diákok őrülten keresik az egyéniségüket – vagy inkább valamit, ami megkülönbözteti őket a másiktól, valamit, amivel híressé válhatnak és nagyot kaszálhatnak. Végül Kurtnak nemcsak sikerül megtalálni saját hangját és témáit, de ki tud lépni a művészetet kereskedelmi eszköznek tekintő kapitalizmus ördögi köréből is.

812-081418.jpg

Részlet a Mű szerző nélkül című filmből (Fotó/Forrás: port.hu)

Egy több mint három órás film egy német festőről – forgalmazói szempontból nem épp egy álomprojekt, hozzánk talán ezért jut el egy év késéssel annak ellenére, hogy Oscarra jelölték.

Hosszú játékideje dacára a Mű szerző nélkül könnyen fogyasztható, végig élvezetes film. A művészeti párhuzam mellett Donnersmack könnyen érthető, regényes elemekkel mutatja be a nácizmus és a szocializmus pusztítását: családi drámák, derékbe tört karrierek és egy reményt adó szerelem mentén folyik a történet.

Sehol nincs A mások élete lecsupaszított, Fassbindert idéző, tévés látványvilága. A film szép kiállítású és gyönyörű, és nem csak a művészetet tematizáló jeleneteinél: Drezda bombázását talán soha nem láttuk még ilyen festménybe illően.

Persze a mozinak már csak a játékidejéből adódóan is vannak üresjáratai, és a szappanoperai fordulatokból is nyugodtan nyesni lehetett volna – mégis, a művészet és a történelem harcáról régen született ennél szebb történet. 

Mű szerző nélkül
német-olasz történelmi dráma, thriller, 169 perc, 2018, Forgalmazó: Cirko Film

Fejléckép: jelenet a Mű szerző nélkül c. filmből (Fotó: Cirko Film)

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

„Akik pörgetik a kultúrát” – Itt a Kult50 idei névsora!

A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Ezúttal is tíz kategóriában választottuk ki az alkotókat és alkotócsoportokat védnökeink segítségével.
Könyv

„Az utolsó mondattal kezdd!” – Könyv jelent meg Kulka János édesapjáról

Azt mondják, a kés Paganinije volt. Mert bebizonyította, hogy gyógyítást is lehet művészi szinten űzni. Ő volt Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor, aki a mai napig etalon az orvostársadalomban. A hétköznapi embernek inkább a Kulka név üti meg a fülét, ami nem véletlen: a legendás gyógyító Kossuth-díjas színművészünk, Kulka János édesapja volt.
Zenés színház

Koronavírussal került kórházba Anna Nyetrebko

Az orosz szopránnak a koronavírussal összefüggő tüdőgyulladása van, ezért orvosi felügyeletre szorul.
Könyv

11 különleges könyv az Ünnepi Könyvhétről

Az idén nagyon hányatott sorsúra sikeredett könyvhetet végül részben online tartják meg, de ez nem jelenti azt, hogy a könyves újdonságokból ne lehetne csemegézni!
Klasszikus

Kilép az ország határain a Virtuózok novemberben induló új évada

A nemzetközivé bővülő klasszikus zenei televíziós tehetségkutató hatodik évada november 27-től látható a Duna Televízióban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Kénytelen elárverezni több műtárgyát a Brooklyn Múzeum a pandémia okozta válság miatt

Gyűjteményének több darabját kénytelen elárverezni a New York-i Brooklyn Múzeum, hogy a járvány okozta válságos pénzügyi helyzetből talpra tudjon állni, és biztosítani tudja a múzeum fennmaradását.
Vizuál

Nemzetközi pályázaton keresnek új igazgatót Pompeji élére

Nemzetközi pályázaton keresnek új igazgatót a Pompeji Régészeti Park élére, miután Masssimo Osannát, a romvárost 2015 óta nagy sikerrel irányító kulturális menedzsert az olasz állami múzeumok főigazgatójává nevezték ki.
Vizuál galéria

Budapest legmesésebb tetőteraszai

A Budapest100 csodája, hogy kinyitsz egy átlagos kaput a bulinegyed közepén és besétálsz egy 1800-as években épült ház ősfás udvarába. Vagy kijutsz egy tetőre és új perspektívát kapsz az egész városról. Galéria!
Vizuál ajánló

„Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni" – pop-up kiállítás reflektál Csáth Gézára

Ötödik alkalommal adja át a Csáth Géza-díjat a Fiatal Írók Szövetsége szeptember 25-én Budapesten. A díjátadót követően az író életére és műveire reflektáló pop-up kiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Vizuál fotó

KÉP-regény: „Sajnos zárva vagyunk”

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal azt idézi fel, milyen volt, amikor még lehetett koncertre járni meghitt klubokba és jazzkocsmákba.