Vizuál

Összjáték

2020.05.07. 17:40
Ajánlom
Nem minden (csak) az, aminek látszik.

Egy kiállítást elgondolhatunk „látogatók, művek, elbeszélések, térbeli helyzetek és a néző szempontjából feltáruló látványok asszemblázsaként.” Ha pedig egy elmúlt kiállításra emlékezünk, akkor nemcsak különálló műveket, a teret is felidézzük, amelyben találkoztunk velük. Semmi meglepő nincs ebben: a kurátori munka egyik legfontosabb része a tér szervezése. Én legalábbis ezt szeretem benne a legjobban: a látogató tekintetét úgy irányítani, hogy valami mást is észrevegyen, mint amit látni készült.

A 2013-ban nyílt Robert Capa / A Játékos című kiállítás  egyik újdonsága épp a tér szervezésének módja volt. Ahogy kollégámnak, Bak Andreának, a Nemzeti Múzeum kiállításrendezőjének írtam pár héttel a nyitás előtt:

az installáció nem válik el a mondandótól: a bemutatás módja nem semleges. Nem képeket látunk fekete keretben, hanem tárgyakat és objekteket, keretezett képekkel körülvéve.

Az „ikonikus képek” csodálata és a Capához nőtt anekdoták ismételgetése helyett e retrospektívben ugyanis az emigráns, a fotóriporter, a szerencsejátékos és a sajtófotó hősének élethelyzeteire kínáltunk rálátást egy-egy külön teremben. Ennek következtében a rendhagyó történeti kiállítás jelentette asszamblázsban szereplő tárgyak – eredeti funkcióikat hol megtartva, hol elveszítve – valami mássá változtak. Jól látszik ez a kiállítás dokumentációjában, így például az első terem kávéház-installációjának felvételén.

AkavehazinstallaciojaaRobertCapaAJatekoscimukiallitasEmigranstermebenBudapest2013FotoKardosJuditMagyarNemzetiMuzeum-172617.jpg

A kávéház installációja a Robert Capa / A Játékos című kiállítás Emigráns termében. Budapest, 2013. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum / Kardos Judit)

Hámozzuk csak meg a látványt: a kép előterében áttetsző üvegfalon betűk sorjáznak, mint egy kirakatüvegen.  Hely- és személynevek, évszámok olvashatók a térre, mielőtt belépnénk oda.

A dokumentációnak hála, most ide másolhatom a teljes szöveget:Éveken át tartó vándorlásai során Capa személyes és szakmai kapcsolatai áttevődtek a szerkesztőségek, kávéházak és mulatók találkozóhelyeire. A kapcsolati háló különösen lényeges az ifjú fotóriporter pályájának alakulására nézve. Capa közvetlen ismerőse és munkatársa, egyúttal segítője és sorsának egyengetője – ki fotóügynökség vezetőjeként, ki szerkesztőként, ajánlóként, munkatársként vagy mentorként – Róna Imre, Guttman Simon, Weisz Imre (Csiki), Kepes György, Besnyő Éva, Kertész Andor és Lóránt István. Valamennyien emigránsok, akik fogadott hazájuk fotótörténetének lényeges szereplői lettek. Capa magyarországi kötelékei az 1930-as évekre szakadozni kezdtek. László nevű bátyja 1934-ben, édesapja 1939-ben meghalt Budapesten; édesanyja 1935-ben, Kornél öccse 1936-ban Párizsba majd New Yorkba költözött. Capa utánuk érkezett Amerikába – 1937-es első, rövid látogatása után – 1939 őszén.”

Odabent két asztal, székekkel. Az egyiken – jobbról – plexivédő alatt eredeti, de nem közismert emigránsokhoz kötődő műtárgyak feküdtek: a Reichstag épületét ábrázoló, az 1930-as évek elején hazaküldött berlini, és az 1937-es világkiállítás német pavilonjáról készült párizsi képeslap, valamint a Dôme kávéház étlapjának részlete, és egy „kivándorlási” hajójegy foglalásáról szóló, 1940 szeptemberében kelt igazolás.

Friedman Endre asztalán – balról – a majdani Capa-Taro-párosnak a Dôme teraszán 1935-ben készült portréja, illetve Robertnek anyjával és Kornél öccsével közös családi képe volt látható a Párizsból Budapestre 1935-36-ban magyarul, majd André Kertésznek 1950-ben már angolul írt levélmásolatok szomszédságában.

Az újságolvasó keretben az amerikai Holiday-ben 1949 novemberében közölt képes tudósítás másolatát lehetett kézbe venni. Ennek az elején Capa a Modern kávéházat emlegeti, mint egykor a pesti szabók által oly igen kedvelt műintézményt.

Hátul, a falon óriási fekete-fehér fotó részlete sejlik fel; egy kávéház belsejére látunk. Bármilyen 30-as évekbeli kávéház-belső megtette volna, de végül azt választottuk, ahol a perspektíva és a tükrök megnyújtották a teret. A fal elé pakolt asztalokkal, székekkel, összekötöttük a két dimenziót: egy valós tér archív fotóját és a látogató által is használatba vehető bútorokat.

A kép, amely a térhatást lehetővé tette, a Bucsinszky kávéházban készült.

ABucsinszkykavehazbelsejeanegativonamelyrolazinstallaciofalkepekeszultBudapest1930-asevekMFIfelveteleFotoForrasMagyarNemzetiMuzeumTortenetiFenykeptar-173012.jpg

A Bucsinszky kávéház belseje a negatívon, amelyről az installáció falképe készült, Budapest, 1930-as évek, MFI felvétele (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az Erzsébet körút és a Wesselényi utca találkozásánál nyílt Bucsinszky a második világháború előtt művészek törzshelye volt, tulajdonosának neve pedig a szerencsejáték, a kártya-üzelmek miatt is hírhedtté vált. Bár a korábban Vanek, majd Angol névre hallgató kávéházban akár a suhanc Friedman Endre is megfordulhatott volna, a Bucsinszky fénykora arra az időre esett, amikor ő már inkább berlini és párizsi kávéházakat látogatott, újságolvasás és baráti, szakmai találkozók reményében. Hiszen a kávéház ekkoriban a nyilvánosság, az információáramlás, az ismerkedés és kapcsolattartás helye; egy, a hírekből élő embernek úgyszólván létszükséglet.

Hámozzunk tovább. A kávéház és a terem ablakának falára kívülről egy újabb archív képrészlet került. Ezen emberek igyekeznek a kamera felé, az előtérben látható férfi egyenesen a szemünkbe néz.

TuntetokazAndrassyuton1930szeptember1-jenEzamindossze38x48cm-espapirpozitivazeredetifenykeptargyamelynekparanyireszleterolnagyitottakakavehazablakanakutcakepetIsmeretlenfenykepezofelvetele-173212.png

Tüntetők az Andrássy úton 1930. szeptember 1-jén. Ez a mindössze 3,8 x 4,8 cm-es papírpozitív az eredeti fényképtárgy, amelynek parányi részletéről nagyították a kávéház ablakának utcaképét. Ismeretlen fényképező felvétele (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az eredeti fotó a nagy budapesti munkástüntetésen készült 1930. szeptember 1-jén. A kép az utcát, a közteret mutatja; egy – az államszocializmus idején fontos eseményként számon tartott, majd évtizedek óta feledésbe merült – tömegtüntetés keresetlen pillanatát.

A kávéház fiktív terében találkozunk tehát az idézet (levelek) és az utalás (tüntetésfotó) gesztusával. A levelek közvetlenül szólaltatják meg a politikai okokból kivándorolt Capát, az utalással egy felnagyított proteszt-képet helyeztünk a bőröndbe zárt, Magyarországról szóló Capa-cikk mögé.

A tér szerkesztésekor nem egy-korú, érinthetetlen enteriőrt hoztunk létre, azaz nem rekonstruáltunk egy valaha létező teret, hanem megteremtettünk valami mást, ahová a látogató is beléphetett. Az Emigráns terem kávéházának küszöbére pedig – itt a fénykép terén kívül – három szó került: idegen, mindenütt, vendég. Ez a három szó tetszőleges sorrendben összeolvasva adta ki a kurátori kompozícióban a vándorló Capa alakját.

De nézzünk most a kép jobb sarkában, a plexibura alatt látható két tárgyra. Elsőre fel sem tűnik, hogy parafrázisról van szó, hiszen csak egy megsárgult Fiume Kávé-Tea zacskót és egy rá árnyékot vető Zwack-üveget látunk; ártalmatlan, Monarchia-béli műtárgyakat a Nemzeti Múzeum Háztartási gyűjteményéből. A diszkrét csendélet ugyanakkor egy nagyon is konkrét, későbbi fénykép átfordítása: Pécsi József 1927-es fotóján  egy szódásüveg vet árnyékot az újságolvasó keretben látható lap – Az Est – címoldalára.

Helyben vagyunk. Egy helyen, amit utólag veszünk észre. Egy helyen, ahol sosem jártunk. A múlt helyén, amit mindig csak felidézünk.

Világhírű magyar fotográfusok külföldi archívumairól is olvashat hamarosan megjelenő Fényképtárgy című kötetünkben. Addig is böngésszen a Magyar Nemzeti Múzeum online adatbázisában!

(Fejléckép: Robert Capa, Forrás:Gerds Taro)

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett, vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd – és mihez kezdhet még – egy történész a fényképekkel?

Sorozatunk írásaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai – többek közt – e kérdésekre keresik a választ egy-egy konkrét példán keresztül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint százesztendős múltra tekint vissza. Munkatársai gyűjtik, rendszerezik, és feldolgozzák a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett a tár fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. Jelenleg összesen több mint 1 millió felvételt őriz, ebből több mint 200 ezret egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A gyűjtemény műtárgynak számító fényképei kutathatók és a folyamatos digitalizálásának hála, egyre több kép érhető el a Nemzeti Múzeum online adatbázisában.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kórházba került Rost Andrea

„Szeretettel és együttérzéssel gondolok minden embertársamra, aki a fertőzéssel küzd!” – írta Facebook oldalán Rost Andrea, akit a bejegyzés tanúsága szerint néhány napja a Szent László Kórházban kezelnek koronavírussal.
Vizuál

Beintett a teknős a fotósnak, díjat ért

Átadták az idei Comedy Wildlife Photography díjakat, ami immár hat éve díjazza az év legviccesebb természetfotóit. A rangos megmérettetésre ebben az évben 44 döntős kép közül választották ki a legjobbakat.
Klasszikus

Korán megkapta Kocsis áldását – Berecz Mihály a Kult50-ben

„Születésem óta a zene állandó része életemnek”, írja az 1997-es születésű Berecz Mihály rövid önéletrajzában. Valóban így van. De a zene kezdetben nem a klasszikus műfaj köntösében volt jelen az életében, hanem a népművészet révén.
Klasszikus

Egmont-nyitány tízezer tüntető előtt – interjú Juhász Bence karmesterrel

Október 23-án hatalmas tömeg állt ki a Színház- és Filmművészeti Egyetem mellett. A Független Zeneakadémisták Szimfonikus Zenekara pedig egy olyan zeneművet vitt utcára, amellyel történelmi időket idézett: Beethoven forradalmi Egmont-nyitányát. Juhász Bence karmester beszélgetésünkben felelevenítette a különleges előadást.
Színház

Újabb házassági leckék középhaladók

Ősbemutatóra készül a Centrál Színház, ugyanis október 30-án mutatják be az évek óta nagy sikerrel futó Házassági leckék középhaladóknak folytatását. Florian Zeller francia író gondolta újra az eredeti előadás alaphelyzetét és még egy estére összehozta a szereplőket.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: Esélytelen találkozás egy nagyvárosi mágussal

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a John Lurie-val való találkozás emlékét idézi fel.
Vizuál pályázat

Egy dolog adott, a W! – A kreativitás új hulláma egy izgalmas pályázaton keresztül

A határtalan fantáziáé a főszerep a Westend logójának tartalmi megtöltéséhez. Magyarország legnagyobb bevásárlóközpontja tavaly teljesen új, dinamikus arculattal ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Az új logóban található W betű konténerként funkcionál, azaz kizárólag a formája kötött, tartalma azonban szabadon változtatható, melyet most bárki megölthet a saját ötletével. A kreatív tervezőpályázatra november 15-ig várják a munkákat.
Vizuál hír

Beintett a teknős a fotósnak, díjat ért

Átadták az idei Comedy Wildlife Photography díjakat, ami immár hat éve díjazza az év legviccesebb természetfotóit. A rangos megmérettetésre ebben az évben 44 döntős kép közül választották ki a legjobbakat.
Vizuál ajánló

Lábnyomok a Mars vörös porában

A Ludwig Múzeum Egyensúlyban című kiállításán számos olyan alkotó művével találkozhatunk, akik neve ismerősen csenghet a gyűjteményt ismerő látogatóknak. Roman Ondak szlovák művész Meghosszabbított álom című alkotása több tárlaton is szerepelt az elmúlt években. A mostani időszakos kiállítás szintén egy álomszerű művét mutatja be, amelynek címe Séta a Marson. Mit rejt ez a sejtelmes cím?
Vizuál hír

Alberto Barbera marad a Velencei Filmfesztivál igazgatója

Újabb négy évre, 2024-ig hosszabbították meg Alberto Barbera kinevezését – tudta meg a The Hollywood Reporter. A hosszabbításban az is közrejátszhatott, hogy az igazgató a pandémia idején sikerrel szervezte meg a fesztivált, ami a járványügyi előírások szigorú betartásával zajlott.