Zenés színház

Ámor hatalma

2015.12.06. 09:29
Ajánlom
Fazekas Gergő vetette fel, egy pódiumon-beszélgetésen, hogy Monteverdi műve, a Poppea megkoronázása, mennyire is hasonlít a Kártyavár című amerikai sorozatra. Kritikusunk beszámolójából kiderül, érdemes volt-e három és fél órát végigülni november 26-án a Fesztiválszínházban.

A Kártyavár című sorozat főhőse, Frank Underwood, boldog házasságban él becses és szép nejével: Frank az amerikai képviselőház kiváló szervező, ambíciója határtalan. Semmi sem állhat ennek a szenvedélyes, kolerikus embernek az útjába. Tulajdonképpen egy bosszú eredményeképp lesz az Egyesült Államok elnöke. 

Poppea megkoronázása

Poppea megkoronázása (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Ennek az immoralitásában is lenyűgöző sorozatnak a hősei anti-hősök. A néző kényelmetlenül érzi magát attól, hogy nekik, e törtető, politikai gyilkosságtól sem visszarettenő párnak szurkol, velük érez együtt. Fazekas Gergő vetette fel, egy pódiumon-beszélgetésen, hogy Monteverdi műve, a Poppea megkoronázása, mennyire is hasonlít a Kártyavár című amerikai sorozatra. Monteverdi művének huszadik századi elemzői rendszerint kitérnek arra, hogy a Poppea korának nézője mennyire más volt, mint a mai koré. A darab, írja Harnoncourt,

nem a mi számunkra készült, hanem egy olyan közönség számára, amelynek a társadalmi és morális eszményei a miénktől tökéletesen eltértek.

A hetvenes években, amikor a jeles karmester és zenetudós írása született, amikor még tartotta magát a legfőbb eszmék közt a humanizmus, ez akár igaz is lehetett. Ma már kevésbé. E kor, jelen korunk, bizony rendkívüli táptalaj az olyan amorális lények számára, mint Frank Underwood vagy Poppea.

Poppea megkoronázása

Poppea megkoronázása (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Kevésbé kérdéses ma, a Kártyavár után, a szövegkönyveire felettébb kényes Monteverdi miért szeretetünkre nem érdemesült hősök egymásra találását zenésítette meg. Nem csak korkritika volt ebben a gesztusban, nem csak az, hogy lám e mostani udvar életmódjában alig különbözik a romlott Róma elitjétől. Monteverdi azért használhatta Busenello – egyébként érzékletes, remek – szövegkönyvét, mert azt gondolhatta, meggyőzőbben tudja megmutatni Ámor, a szerelem, erejét, ha két olyan hős közt szövődő kapcsolatot mutat be, akikről egyébként tudható, hogy mit követnek el, egymás ellen is, a szerelem beteljesedését követően. A legnagyobb földi hatalom birtokosa fölött is uralkodik Ámor.

Monteverdi korában a néző tisztában volt azzal, hogy a szerelem kivirágzása után, Néró megrugdossa a terhes Poppeát, aki ebbe bele is hal. Tisztában volt azzal, hogy hiába a csodás záró duett – a zenetörténet egyik legszebb duettje (és most ne menjünk bele, hogy Monteverdi írta e vagy Sacrati, mert mindegy is) – ez egyáltalán nem jelent happy endet. A legemelkedettebb pillanatokra is árnyékot vet a valóság rémes zárlata. Ebből következően nem hogy iróniát, egyenesen szarkazmust sejthetünk egyes sorok mögött. És a főhősökkel majdnem egyenrangúnak tekinthetjük a szarkazmust megtestesítő figurát, Poppea dajkáját. A sokat tapasztalt, sokat látott hiú némbert, aki szinte végigcsacsogja, kommentálja az eseményeket. Ő az, aki jelenlétével mintha figyelmeztetné a hősnőt és a többieket, hogy a test szépsége mulandó, az ő életkorában már jól látszik, reményeink mennyire hiúak, vágyaink hogyan szenvednek csorbát.

Poppea megkoronázása

Poppea megkoronázása (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Fazekas Gergely a most Poppeát alakító Baráth Emőkével beszélgetve jutott el a Kártyavárig. Baráth Emőke Vashegyi György Poppeájának legfontosabb fellépője volt: könnyedén és megejtően énekelte Poppea nehéz szólamát, ugyanakkor minden szenvelgéstől, kurvás allűrtől (lehet példát látni arra, hogy Poppea foglalkozásából kiindulva építeti egy énekesnő a szerepet) mentesen, elsősorban arra fókuszálva, hogy Poppea egy szerelmes nő. Nem hangsúlyozva, hogy mennyire álnok, kígyótermészetű. A darab egyetlen igazán szimpatikus, ártatlan és kissé buta szereplőjével, Drusillával (Tatai Nóra az énekszólamot megfelelően teljesítette, de ezt a bájt, ezt a szendeségét nem tudta megjeleníteni) teljesen ellentétes Poppea lénye. Mégis, Ámor miatt, van bennünk valami közös: az odaadás, a szerelmes odaadása.

Poppea megkoronázása

Poppea megkoronázása (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Pázmány Virág jelmezei sem hangsúlyozták túl Poppea múltját: egy merészen öltözködő, testi erényeit hangsúlyozni tudó, vonzó nőt mutatott a feszülő fekete cicanadrág, a sárga felső. Baráth Emőke Poppeája nem a zsarnok szeretője volt, hanem egy olyan, az értékeit, a képességeit jól használó, amorális nő, akiről el lehet hinni, hogy senki nem tud ellenállni neki, a célját el fogja érni. És el lehet hinni róla azt is, hogy képes még igaz érzelmekre. Ez a komplex és az énekszólamot tekintve is tökéletes előadás, a rendezői és zenei koncepcióba is remekül illett.

Poppea megkoronázása

Poppea megkoronázása (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

E koncepció lényegét már pedzegettem: két fontos szereplőre épít. Ámorra és a dajkára, Arnhaltára. Ámor megkettőzve, énekesként és táncosként is elénk lép: a szereplők olykor nem is tudják, melyiküket nézzék. Ámor így lesz megragadhatatlan, befoghatatlan. Az Ámort alakító, a szólamát bájjal, pontosan, talán kissé kevéssé merészen éneklő Pintér Ágnes – fehér pólójára rajzolt szívvel, farmer forrónadrágban – a darab üzenetét közvetítő részekben hárfázott is. Ez a szerep, mintha neki lett volna kitalálva. Kevés énekes van, aki nem csak a szólamában remek, de hangszeres zenészként is.

Poppea megkoronázása

Poppea megkoronázása (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Monteverdi műve két lejegyzésben maradt fenn, Vashegyi György a nápolyi és nem a velencei kézirathoz tért vissza (az általam legutóbb hallott előadásban, Rinaldo Alessandrini a velencei anyagot használta (Milanoi Scala, 2015)), ám, mivel Ámor fontosságát hangsúlyozta, a velenceiből is vett át részeket, a Szerelmesek karát.

Poppea megkoronázása

Poppea megkoronázása (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

A Poppea nehéz döntések elé állítja a karmestert, aki nem csak az előadás vezetője, hanem újraalkotója is kell, hogy legyen. A kottákban az énekszólamok és a basszus van csak leírva. Vashegyi – akárcsak Alessandrini – tucatnyi zenésre épített, a continuo szólamot erősítette (két theorbával, két csembalóval, orgonával), és döntését abszolút igazolta az áriák alátámasztása (az Orfeo Zenekar tagjai játszottak), hogy a hangzás telt volt, mégis átlátható, könnyen mozgó.

Az egyik legnehezebb kérdés, ki legyen Néró. A szólamnak olyan magasságai vannak, amivel egy kontratenor nem bír el. Nem egy karmester (Harnoncourt, Alessandrini) a transzponálás mellett döntött. Vashegyi a magas hangokkal némi erőfeszítés árán elbíró, ám Nérónak egy pillanatra sem látszó Vizin Viktóriát választotta a szerepre. Nem is azzal volt igazán bajom, hogy Vizin Viktória énekkultúrája kissé idegen e szólamtól, hanem azzal, hogy ő nem tudta olyan érzékletessé tenni a szerelmi szenvedélyt, mint társa, Baráth Emőke.

Poppea megkoronázása

Poppea megkoronázása (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

A Poppea megkoronázásának alig van pozitív hőse, az egyik, aki Drusilla mellett talán még annak mondható, Seneca, aki csúful ráfizet arra, hogy Poppea és a császár közé áll. Az ő megjelentése sem könnyű feladat, tekintve, hogy hihetetlen mély hangokat kell könnyedén abszolválni, valamint valami olyan könnyű bánatot, ami csak egy sztoikus bölcs sajátja lehet. E szerepre a tökéletes választás Sebestyén Miklós. Az opera második felvonásának egyik csúcspontja a filozófus és az őt az élethez visszahívni akaró barátok jelenete nem csak miatta, de a barátok alakítói miatt is, Vashegyi Györgyék előadásának egyik legfontosabb pillanata volt. Ebben egyesült a finom irónia a remek énekszólammal. Ugyanakkor volt benne némi derű is.

Ha szép az, ami felrázza az életörömöt, akkor ez mindenképpen szép volt.

Seneca vízbe fojtja magát: a második felvonásban a színpadot (melynek világítása nem mindig volt elég jól megoldva, olykor csak a suta vásznak látszottak, és az emelvény sem szolgálta olykor megfelelően a fellépőket) három akvárium uralja. Seneca öngyilkossága teszi értelmezhetővé a díszletelemet. Aki ebben megfürdik, aki ehhez közeledik, az a halál szerelmese. A víz fröcskölésével mintha el tudná űzni a közeledő Ámort is.

Poppea megkoronázása

Poppea megkoronázása (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Mint említettem, két igazi főszereplője volt Geréb Zsófia rendezői értelmezésének: Ámor és a dajka, Arnhalta, akit az énekesként is pazar (emlékezhetünk Rameau áriája előadásaira, de érdemes meghallgatni Dowland dalokat is vele, hogy világos legyen, nem csupán buffó-szerű szerepekben brillírozik) Jeffrey Thompson adott. Jeffrey Thompson tulajdonképpen lenyúlta a showt. Bár egyetlen, és igen szép altató-áriáját nem teljesítette makulátlanul (kissé modorosnak hatottak túl lágy pianói), nem lehetett rá nem odafigyelni, ha színpadon volt: szürke crox papucsban, szürke női ruhában csoszogott, derekát fogva, szinte végig krákogva, kárálva a dajka szerepét. Ha valakire, akkor nem is egy énekesre, hanem John Malkovichra hasonlított. Ez a bizarr, a szépség és az élet mulandóságára minden tettével a figyelmet felhívó figura szinte már nem is emberi volt, hanem olyan, mint egy báb. Ő az egyetlen, akit már sem Ámor, sem a szálakat a kezében tartó Poppea, nem tud rángatni.

Ha csak annyi volt a rendezői döntés, hogy Geréb Zsófia engedte őt játszani, ezzel is egyetérthetünk. Azzal a rendezői döntéssel egyébként kevésbé, hogy a záró kórus a színpadtól túl messzire került, és az akármilyen nagyszerű is, így nem érvényesült, nem hatott. Szemben a Pur ti miro záróduettel, mely olyan csöndes, finom szépséggel szólalt meg, hogy recenzens arra gondolt, ha semmi másért nem is lett volna érdemes végigülni a Fesztiválszínházban ezt a három és fél órát, ezért mindenképpen.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Énekesképzés a teljesség igényével – Beszélgetés Baráth Emőkével

Augusztusban kerül sor először a Pure Voice Akadémia képzésére, melynek különlegessége, hogy holisztikus szemlélettel igyekszik felkészíteni a növendékeket az énekesi pálya változatos kihívásaira. A kurzus alapítójával, a világhírű szopránnal, Baráth Emőkével beszélgettünk.
Klasszikus

„Az elhivatottság volt Kocsis Zoltán életének középpontja” – beszélgetés Dr. Vigh Andreával

Idén másodszorra kerül sor A magyar klasszikus zene napjára, a Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok közös szervezésében megvalósuló koncertsorozatra, mely Kocsis Zoltán emléke előtt is tiszteleg. Az eseményről a Zeneakadémia rektorával, Dr. Vigh Andreával beszélgettünk.
Plusz

Elhunyt id. Éliás Gyula

Az első magyar DJ-generáció egyik legismertebb alakjának halálhírét fia is megerősítette a közösségi oldalán.
Zenés színház

Nemzetközi díjat nyert a Soharóza Rotterdamban

Az ügy című catwalk koncert a rotterdami O. Festival zenész színházi seregszemléjén 147 olyan produkció közül került be a legjobb hat közé, melyeket 2018 óta mutattak be.
Klasszikus

Életre kelt építészet – száz éve született Iannis Xenakis zeneszerző

Száz éve született a 20. század egyik legkülönlegesebben sokoldalú alakja, az építész-zeneszerző Iannis Xenakis. A matematikai struktúrákat zenére fordító komponista muzsikáját hallgatva mintha egy futurisztikus utazáson vennénk részt.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

Nemzetközi díjat nyert a Soharóza Rotterdamban

Az ügy című catwalk koncert a rotterdami O. Festival zenész színházi seregszemléjén 147 olyan produkció közül került be a legjobb hat közé, melyeket 2018 óta mutattak be.
Zenés színház ajánló

„Édesapám biztosan megtisztelve érezné magát” – beszélgetés Fodor Eszterrel

Az erdőben élő kis törpének, Csipikének és barátainak történetei, melyeket Fodor Sándor erdélyi író vetett papírra, gyermekek és felnőttek generációit nevettették már meg, miközben számtalan tanulsággal is szolgálnak. A népszerű mesék a Coopera gondozásában ezúttal egy családi opera formájában feldolgozva születnek újjá. A készülő előadás kapcsán a szerző lányával, Fodor Eszterrel beszélgettünk, többek között arról, minek köszönhető, hogy ezek a mesék képesek egyszerre több generációt is megszólítani.
Zenés színház ajánló

Musical és klezmerzene is várja a Margitszigeti Színház közönségét

Nagyszabású sajtótájékoztató keretében ismertette nyári évadát a Margitszigeti Színház, amely a szórakoztató színházi előadások mellett könnyűzenei programokkal is várja az érdeklődőket.
Zenés színház interjú

„Csipike történetén keresztül nekünk is megadatik az önmagunkra találás lehetősége” – beszélgetés Molnár Levente operaénekessel

Csipikének, a fontoskodó, de jószándékú törpének kalandos történetei számos gyermek és felnőtt szívét meghódították már. Fodor Sándor meséje a Coopera gondozásában hamarosan egy családi opera formájában elevenedik majd meg. A készülő mű ötletgazdájával és művészeti vezetőjével, Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas operaénekessel beszélgettünk egyebek mellett arról, milyen fejlődésen megy keresztül a történet során, és mi mindenre tanít meg bennünket is ez az erdélyi gyerekek és felnőttek körében egyaránt ismert és kedvelt kis mesehős.
Zenés színház hír

Elisabeth Sobotka lesz a Berlini Állami Opera új főigazgatója

A Bregenzi Fesztivál vezetője 2024 szeptemberében kezdheti meg munkáját az intézmény élén. A jelenlegi főigazgató, Matthias Schulz 2025-től a Zürichi Operát vezeti majd.