Százötven éve, 1870. június 26-án a müncheni Hofoperben felgördült a függöny, és egy d-moll viharjelenettel elkezdődött Richard Wagner A walkür című operája. A zeneszerző már 1854-ben, a Ring első operájának, A Rajna kincsének befejezése után elkezdett már dolgozni a művön, de pénzhiány miatt évekre félretette, és közben megírta a Trisztán és Izoldát és A nürnbergi mesterdalnokokat.

A zeneszerző szerette volna, ha a teljes Ringet egyszerre mutatják be, de II. Lajos bajor király, aki megvette a tetralógia jogait, ragaszkodott, hogy a két operát – tehát a Rajnát és a Walkürt – végre színpadra állítsák. A mítoszok iránt gyerekkori óta rajongó Wagner talán

– nem csak zenetudósok, hanem pszichológusok is.

A cselekmény, körvonalakban

A walkür Siegmund és Sieglinde szerelmének története. A főisten, Wotan, hogy megmenthesse az isteneket, emberi alakot ölt, és gyermeket nemz egy földi anyának, így születik meg Siegmund és ikertestvére, Sieglinde, akiket elválasztanak egymástól. A két walsung nemzetsége Hunding rokonainak ellenségei, éppen annak a Hundingnak, akinek – mivel anyját megölik, őt elrabolják – Sieglinde a felesége lesz. Felismerve rokonságukat – és megszerezve Wotan kardját, amelyre csak egy walsung méltó –, Siegmund és Sieglinde vérfertőző szerelemben egyesül: ezzel ér véget az első felvonás.

Wotan, a szerződések ura meghasonlik magával, miután úgy látja, kénytelen lesz feláldozni fiát, Siegmundot felesége, Fricka kérése szerint. Lánya, a walkür Brünnhilde viszont a hőst védi – apja akarata ellenére. A párviadalban Hunding megöli Siegmundot, Brünnhilde viszont megmenti Sieglindét. Tettéért a főisten kizárja Brünnhildét a walkürök közül, és álmot bocsát rá: az első férfi, aki felébreszti, asszonyává teheti őt. A nőt egy szikla csúcsán, lángok között őrzik, hogy majd eljöjjön az, aki bátor lesz átkelni a tűzön: ő lesz Siegfried a Ring-sorozat következő operájában.

Brünnhilde, a könyörületes

Arthur Rackham illusztrációja A walkürhöz

A walkür központi szereplője nem Wotan és nem is Siegmund, hanem természetesen Brünnhilde, aki igazságérzetének és könyörületének megfelelve merészel szembeszállni a főistennel. Miután a walkür megjelenik Siegmundnak, és tudtára adja, hogy meg fog halni a párbajban, meghatja a hős ragaszkodása testvéréhez – szerelméhez. Ekkor határozza el, hogy megtagadja Wotan parancsát, és megvédi Siegmundot a párharcban. A Hundinggal való küzdelem során Wotannak színt kell vallania: amikor Siegmund lesújtana ellenfelére, a főisten maga védi ki az ütését. Siegmund végül elveszti a harcot és meghal, Brünnhilde csak az ikertestvért tudja megmenteni.

Amikor a walkürök összegyűlnek – igen, ez Wagner minden bizonnyal legtöbbet játszott zenei részlete, A walkürök lovaglása –, Brünnhilde nem Siegmund holttestével jelenik meg, ahogy várják, hanem a terhes Sieglindével. „Wotan vadászik rám” – mondja a többieknek. Meghatja őt Sieglinde segítségkérése, és megjövendöli neki, hogy a fiú, akit hasában hord, a legnemesebb hős lesz, aki apja, Siegmund törött kardjából készíti el a saját fegyverét.

Wotan tajtékozva érkezik, Brünnhilde azonban elébe megy a haragjának: „Itt vagyok, apám, mondd, mi a büntetésem.” A főisten megfosztja lányát walküri rangtól, kitagadja, és mély álmot bocsát rá, hogy jövendőbelije ébressze majd csak fel, aki parancsolója lesz. Brünnhilde előbb kérdőre vonja az apát a szigorú büntetést illetően: szelíd szavaiból süt, hogy

Elmondja, amit a főisten részvétlenségében nem tud megérteni: Brünnhilde azért mentette volna meg Siegmundot, mert megesett rajta a szíve bátorságát és szeretetét látva.

Egy diszfunkciós család

Wagner tetralógiájának szövevényes családi és hatalmi viszonyai fél évszázaddal később – és mind a mai napig – termékeny pszichoanalitikus elemzések tárgyai. Wotan családjában egy diszfunkciós működések tapasztalhatók – írja Jean Shinoda Bolen, a Ring of Power című könyv szerzője. (A másik, magyarul is megjelent könyv, amely a pszichológiai folyamatokat a zenét is komolyan figyelembe véve elemzi, Bernd Oberhoff monográfiája, amelyet jó szívvel ajánlok minden wagneriánusnak.)

A családfő hatalmas, autoriter személyiség, és ez a viszonyulás felülkerekedik a szeretet és az empátia erőin (ugyanilyen férj Hunding, Sieglinde férje).

Sieglinde akarata ellenére ment férjhez, feleségként Hunding tulajdona, akit a patriarchális berendezkedés jól kiszolgál, hiszen lehetősége van segítségül hívni az isteneket Siegmund megöléséhez.

Kasza Katalin A walkűr Brünnhildéjeként (Fotó/Forrás: Felvégi Andrea fotójának felhasználásával)

Wotan és Fricka között talán volt szerelem egykor, helyét viszont a hatalmi viszony vette át. Házasságuk hasonló, mint Zeuszé és Héráé, mivel fontosabb már benne a státusz és a formalitás, mint az érzelmi összetartozás. Ezek a viszonyulások viszont feszültséget és utálatot szülnek egymás irányában. Fricka „a házasság őrzőjeként” hivatkozik magára, és bántja Wotan hűtlensége (újabb párhuzam Hérával). Ő egyben a józanság hangja Wotan életében, aki elfeledkezik az ígéreteiről, az eszmékhez való hűségéről és tiszta gondolkodásról. A főisten úgy gondolkozik, mint sok magas rangú politikus és vezető: megmagyarázza magának, hogy személyes érdekei egy magasabb célt szolgálnak, ennél fogva ki kell szolgálnia motivációit.

Pszichológiai terminussal kifejezve,

Számára Siegmund csupán saját karjának meghosszabbítása, nem szereti, nem támogatja fiát, hanem a saját céljaira használja. Amikor Wotan terve nem működik, érzéketlenül feláldozza a fiút, és nem érez sajnálatot. A Wotan-féle vezetők a dinasztia érdekében nemzenek fiút, és gyerekeitől feltétlen engedelmességet várnak. A főisten ezért tajtékzik, mikor Brünnhilde ellentmond neki.

Brünnhilde kezdetben hasonló, mint Pallas Athéné, Zeusz lánya a görög mitológiában; mint egy márványszobor, akinek akarata az apja akarata, tettei a főistent szolgálják. Amikor Brünnhilde találkozik Siegmunddal, a találkozás megváltoztatja őt. Döntenie kell, hogy az engedelmességet vagy a könyörületet vegye előbbre. És az utóbbit választja. Siegmund ugyanis olyan figura, aki impulzusai szerint cselekszik, mindig az érzései után megy – még akkor is, ha értetlenségbe ütközik, például amikor hirtelen felindulásában öngyilkos akar lenni, és Sieglindét is magával vinné a halálba.

Sieglinde elmenekül férjétől, miután Siegmunddal szexuális és érzelmi kapcsolatba lépett. Mivel Hundinghoz akarata ellenére ment hozzá, a szexualitáshoz bűntudattal terhes viszony fűzi – hiszen a férjével való együttlétet fiatalon, erőszakként élte meg –, és ahogy megnyitja a szívét Siegmund előtt, felszínre törnek elfojtott traumái. Azt álmodja, hogy vérszomjas kutyák támadnak fivérére, és az álmában mondott szavaiból kiderül, hogy újraéli, amikor a szülőházát leégették, anyját megölték és őt elrabolták:

– kiáltja. (Az anya hiánya erős érzelmi hiátust okoz a Nibelung-mondában és számos nyugati mondavilágban.)

Brünnhilde és Wotan: Iréne Theorin és Egils Silins (a 2015-ös Wagner-napok előadásában) (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Művészetek Palotája)

Wotan karaktere viszont nem egyszerűen zsarnoki. Ahogy már említettük, egyrészt autoriter figura, hasonló Zeuszhoz: olyasvalaki, aki mindenképpen hatalmat akar gyakorolni mások felett. Ugyanakkor többféle alakmása is felbukkan a múltból: ő a farkas (Wolfe) és a vándor is, azonkívül a Wälsungok apja. A farkas az, aki megtanította a fiát, Siegmundot vadászni és túlélni, és megígérte neki, hogy számíthat a kardjára. Mime előtt viszont korábban vándorként jelenik meg, aki kérdez és a bölcsességet keresi. A walkür harmadik felvonásában Wotan elmondja Brünnhildének, hogy hiába szerzett hatalmat, a szeretet iránti vágy nem szűnt meg benne. Ugyanazzal a dilemmával szembesül, mint annyian az életben: választania kellett volna a kettő között.

A walkür, 2019 (Fotó/Forrás: Csibi Szilvia / Müpa)

Amikor Wotan emberré vált, hogy fiút nemzzen, egy szabad hőst akart létrehozni. A walkür történetéből kiderül, hogy végül nem Siegmundból, hanem Brünnhildéből vált ilyen hős – ezt az apa azonban nem ismerte fel. Amikor Wotan kiutasítja Brünnhildét a walkürök közül, a nő figyelmezteti: ezzel eldobja saját egyik felét is magától. Ez az a személyiségrész, amit Jung az anima archetípusnak nevez – a női aspektust a férfiban. Brünnhildére akár ennek a megszemélyesítőjeként is tekinthetünk.

A pszichoanalízis atyja, Freud mondta, hogy bárhová jut tudósként, egy művész már megelőzte őt. Wagner tetralógiája, a Ring – akárcsak az eredeti Nibelung-mítosz – olyan küzdelmek és létkérdések megfogalmazója, amelyeknek életünkben is fel kell bukkanniuk.