Százötven éve, 1870. június 26-án a müncheni Hofoperben felgördült a függöny, és egy d-moll viharjelenettel elkezdődött Richard Wagner A walkür című operája. A zeneszerző már 1854-ben, a Ring első operájának, A Rajna kincsének befejezése után elkezdett már dolgozni a művön, de pénzhiány miatt évekre félretette, és közben megírta a Trisztán és Izoldát és A nürnbergi mesterdalnokokat.
A zeneszerző szerette volna, ha a teljes Ringet egyszerre mutatják be, de II. Lajos bajor király, aki megvette a tetralógia jogait, ragaszkodott, hogy a két operát – tehát a Rajnát és a Walkürt – végre színpadra állítsák. A mítoszok iránt gyerekkori óta rajongó Wagner talán
nem is sejtette, miért vonzódik ehhez a történethez, ahogy azt sem, hogy a Nibelung-tetralógiát később karakterről karakterre, sőt hangjegyről hangjegyre elemzik
– nem csak zenetudósok, hanem pszichológusok is.
A cselekmény, körvonalakban
A walkür Siegmund és Sieglinde szerelmének története. A főisten, Wotan, hogy megmenthesse az isteneket, emberi alakot ölt, és gyermeket nemz egy földi anyának, így születik meg Siegmund és ikertestvére, Sieglinde, akiket elválasztanak egymástól. A két walsung nemzetsége Hunding rokonainak ellenségei, éppen annak a Hundingnak, akinek – mivel anyját megölik, őt elrabolják – Sieglinde a felesége lesz. Felismerve rokonságukat – és megszerezve Wotan kardját, amelyre csak egy walsung méltó –, Siegmund és Sieglinde vérfertőző szerelemben egyesül: ezzel ér véget az első felvonás.
Wotan, a szerződések ura meghasonlik magával, miután úgy látja, kénytelen lesz feláldozni fiát, Siegmundot felesége, Fricka kérése szerint. Lánya, a walkür Brünnhilde viszont a hőst védi – apja akarata ellenére. A párviadalban Hunding megöli Siegmundot, Brünnhilde viszont megmenti Sieglindét. Tettéért a főisten kizárja Brünnhildét a walkürök közül, és álmot bocsát rá: az első férfi, aki felébreszti, asszonyává teheti őt. A nőt egy szikla csúcsán, lángok között őrzik, hogy majd eljöjjön az, aki bátor lesz átkelni a tűzön: ő lesz Siegfried a Ring-sorozat következő operájában.
Brünnhilde, a könyörületes
A walkür központi szereplője nem Wotan és nem is Siegmund, hanem természetesen Brünnhilde, aki igazságérzetének és könyörületének megfelelve merészel szembeszállni a főistennel. Miután a walkür megjelenik Siegmundnak, és tudtára adja, hogy meg fog halni a párbajban, meghatja a hős ragaszkodása testvéréhez – szerelméhez. Ekkor határozza el, hogy megtagadja Wotan parancsát, és megvédi Siegmundot a párharcban. A Hundinggal való küzdelem során Wotannak színt kell vallania: amikor Siegmund lesújtana ellenfelére, a főisten maga védi ki az ütését. Siegmund végül elveszti a harcot és meghal, Brünnhilde csak az ikertestvért tudja megmenteni.
Amikor a walkürök összegyűlnek – igen, ez Wagner minden bizonnyal legtöbbet játszott zenei részlete, A walkürök lovaglása –, Brünnhilde nem Siegmund holttestével jelenik meg, ahogy várják, hanem a terhes Sieglindével. „Wotan vadászik rám” – mondja a többieknek. Meghatja őt Sieglinde segítségkérése, és megjövendöli neki, hogy a fiú, akit hasában hord, a legnemesebb hős lesz, aki apja, Siegmund törött kardjából készíti el a saját fegyverét.
Wotan tajtékozva érkezik, Brünnhilde azonban elébe megy a haragjának: „Itt vagyok, apám, mondd, mi a büntetésem.” A főisten megfosztja lányát walküri rangtól, kitagadja, és mély álmot bocsát rá, hogy jövendőbelije ébressze majd csak fel, aki parancsolója lesz. Brünnhilde előbb kérdőre vonja az apát a szigorú büntetést illetően: szelíd szavaiból süt, hogy
fáj neki Wotan szívtelensége.
Elmondja, amit a főisten részvétlenségében nem tud megérteni: Brünnhilde azért mentette volna meg Siegmundot, mert megesett rajta a szíve bátorságát és szeretetét látva.
Egy diszfunkciós család
Wagner tetralógiájának szövevényes családi és hatalmi viszonyai fél évszázaddal később – és mind a mai napig – termékeny pszichoanalitikus elemzések tárgyai. Wotan családjában egy diszfunkciós működések tapasztalhatók – írja Jean Shinoda Bolen, a Ring of Power című könyv szerzője. (A másik, magyarul is megjelent könyv, amely a pszichológiai folyamatokat a zenét is komolyan figyelembe véve elemzi, Bernd Oberhoff monográfiája, amelyet jó szívvel ajánlok minden wagneriánusnak.)
A családfő hatalmas, autoriter személyiség, és ez a viszonyulás felülkerekedik a szeretet és az empátia erőin (ugyanilyen férj Hunding, Sieglinde férje).
A walkürben két házasság természetrajza jelenik meg.
Sieglinde akarata ellenére ment férjhez, feleségként Hunding tulajdona, akit a patriarchális berendezkedés jól kiszolgál, hiszen lehetősége van segítségül hívni az isteneket Siegmund megöléséhez.
Wotan és Fricka között talán volt szerelem egykor, helyét viszont a hatalmi viszony vette át. Házasságuk hasonló, mint Zeuszé és Héráé, mivel fontosabb már benne a státusz és a formalitás, mint az érzelmi összetartozás. Ezek a viszonyulások viszont feszültséget és utálatot szülnek egymás irányában. Fricka „a házasság őrzőjeként” hivatkozik magára, és bántja Wotan hűtlensége (újabb párhuzam Hérával). Ő egyben a józanság hangja Wotan életében, aki elfeledkezik az ígéreteiről, az eszmékhez való hűségéről és tiszta gondolkodásról. A főisten úgy gondolkozik, mint sok magas rangú politikus és vezető: megmagyarázza magának, hogy személyes érdekei egy magasabb célt szolgálnak, ennél fogva ki kell szolgálnia motivációit.
Pszichológiai terminussal kifejezve,
Wotan narcisztikus szülő.
Számára Siegmund csupán saját karjának meghosszabbítása, nem szereti, nem támogatja fiát, hanem a saját céljaira használja. Amikor Wotan terve nem működik, érzéketlenül feláldozza a fiút, és nem érez sajnálatot. A Wotan-féle vezetők a dinasztia érdekében nemzenek fiút, és gyerekeitől feltétlen engedelmességet várnak. A főisten ezért tajtékzik, mikor Brünnhilde ellentmond neki.
Brünnhilde kezdetben hasonló, mint Pallas Athéné, Zeusz lánya a görög mitológiában; mint egy márványszobor, akinek akarata az apja akarata, tettei a főistent szolgálják. Amikor Brünnhilde találkozik Siegmunddal, a találkozás megváltoztatja őt. Döntenie kell, hogy az engedelmességet vagy a könyörületet vegye előbbre. És az utóbbit választja. Siegmund ugyanis olyan figura, aki impulzusai szerint cselekszik, mindig az érzései után megy – még akkor is, ha értetlenségbe ütközik, például amikor hirtelen felindulásában öngyilkos akar lenni, és Sieglindét is magával vinné a halálba.
A jungiánus pszichológia szerint Siegmund kívülálló a patriarchális világban, mivel a feminin princípiumhoz hűséges. Nem véletlen, hogy a két testvér a Hold fényében (a nőiség szimbóluma!) döbben rá rokonságukra.
Sieglinde elmenekül férjétől, miután Siegmunddal szexuális és érzelmi kapcsolatba lépett. Mivel Hundinghoz akarata ellenére ment hozzá, a szexualitáshoz bűntudattal terhes viszony fűzi – hiszen a férjével való együttlétet fiatalon, erőszakként élte meg –, és ahogy megnyitja a szívét Siegmund előtt, felszínre törnek elfojtott traumái. Azt álmodja, hogy vérszomjas kutyák támadnak fivérére, és az álmában mondott szavaiból kiderül, hogy újraéli, amikor a szülőházát leégették, anyját megölték és őt elrabolták:
Miért nem tér vissza atyám? Anyám, anyám! Félek!
– kiáltja. (Az anya hiánya erős érzelmi hiátust okoz a Nibelung-mondában és számos nyugati mondavilágban.)

Brünnhilde és Wotan: Iréne Theorin és Egils Silins (a 2015-ös Wagner-napok előadásában) (Fotó/Forrás: Pályi Zsófia / Művészetek Palotája)
Wotan karaktere viszont nem egyszerűen zsarnoki. Ahogy már említettük, egyrészt autoriter figura, hasonló Zeuszhoz: olyasvalaki, aki mindenképpen hatalmat akar gyakorolni mások felett. Ugyanakkor többféle alakmása is felbukkan a múltból: ő a farkas (Wolfe) és a vándor is, azonkívül a Wälsungok apja. A farkas az, aki megtanította a fiát, Siegmundot vadászni és túlélni, és megígérte neki, hogy számíthat a kardjára. Mime előtt viszont korábban vándorként jelenik meg, aki kérdez és a bölcsességet keresi. A walkür harmadik felvonásában Wotan elmondja Brünnhildének, hogy hiába szerzett hatalmat, a szeretet iránti vágy nem szűnt meg benne. Ugyanazzal a dilemmával szembesül, mint annyian az életben: választania kellett volna a kettő között.
Amikor Wotan emberré vált, hogy fiút nemzzen, egy szabad hőst akart létrehozni. A walkür történetéből kiderül, hogy végül nem Siegmundból, hanem Brünnhildéből vált ilyen hős – ezt az apa azonban nem ismerte fel. Amikor Wotan kiutasítja Brünnhildét a walkürök közül, a nő figyelmezteti: ezzel eldobja saját egyik felét is magától. Ez az a személyiségrész, amit Jung az anima archetípusnak nevez – a női aspektust a férfiban. Brünnhildére akár ennek a megszemélyesítőjeként is tekinthetünk.
Másrészt, Brünnhilde az, aki végigmegy az individualizáció útján, amely során a mástól függő személyiségből önálló személyiség válik.
A pszichoanalízis atyja, Freud mondta, hogy bárhová jut tudósként, egy művész már megelőzte őt. Wagner tetralógiája, a Ring – akárcsak az eredeti Nibelung-mítosz – olyan küzdelmek és létkérdések megfogalmazója, amelyeknek életünkben is fel kell bukkanniuk.