Zenés színház

„Újra élünk” – Budapesten a két olasz sztárénekes

2020.08.06. 13:55
Ajánlom
A legnépszerűbb Rossini-opera, A sevillai borbély két este, augusztus 7-én és 9-én látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Figaro és Rosina szerepében Giorgio Caodurót és Annalisa Stroppát láthatja-hallhatja a magyar közönség. A két olasz művész a világ legnagyobb operaszínpadait külön-külön is meghódította, de közös történetük is van.

Egy alkalommal már énekeltek együtt.

Giorgio Caoduro: Bizony, Lausanne-ban!

Annalisa Stroppa: 2013-ban.

Hogyan emlékeznek arra az előadásra?

GC: Nagyon modern volt. Adriano Sinivia rendezte, és az 1950-es évekbe, egy olasz telenovella közegébe helyezte a történetet.

AS: Én szerettem azt az előadást, mert az egyébként is vígoperából egy elképesztően vicces produkció készült.

GC: Emlékszem, hogy Annalisának gnocchit kellett gyúrni, miközben énekelt. Nem előre elkészített kellék volt a színpadon, hanem ott, élőben készítette a tésztát, Basiliónak pedig a maga áriája alatt kellett azt megenni.

A budapesti előadásban ehhez hasonló dolgokra nem kerül sor, ez egy jóval hagyományosabb, konvencionálisabb rendezés.

GC: Én inkább a hagyományos szót használnám, a konvencionális jelzőben gyakran van valamiféle lenézés. Szeretem ezeket a rendezéseket is, mert

a hagyományban ott az évszázadok bölcsessége, a tudás és tapasztalat, amit elsajátítottunk, amire építhetünk, és amiből építkezhetünk.

Sevillai_proba_Margitsziget_01-133518.jpg

A sevillai borbély próbája (Fotó/Forrás: Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

Milyen volt az első Figarója?

GC: Egyáltalán nem hagyományos. A Közel-Keletre tette a rendező a történetet, átpolitizálta és egyfajta feminista olvasatot adott neki. Szerintem nem működött igazán jól, mert ez alapvetően egy könnyed vígjáték, aminek nehéz politikai árnyalatot adni. Ez nem Beaumarchais Figarója, ez Sterbini librettója, aki minden politikai utalást és felhangot eltávolított a francia drámából, a végeredmény pedig egy igazi olasz opera buffa.

És az ön első Rosinája?

AS: Teljesen hagyományos. A Római Operaházban énekeltem 2012-ben, és nagyon szerencsés voltam, mert Bruno Campanella dirigálta az előadást, aki egy csodálatos karmester, ráadásul Rossini-specialista. Tőle rengeteget tanultam, ami kiváló alapot adott, ugyanakkor minden egyes alkalommal felfedezek valami újat a karakterben.

Az ember változik, az előadó a személyes élettapasztalatait fölviszi a színpadra, azt használja a figura fölépítésében. Hogyan változott önökben Figaro és Rosina?

GC: Pontosan nem tudnám meghatározni. Arról beszélgettünk az imént Cser Ádámmal, a margitszigeti előadások karmesterével, hogy amikor eléneklünk egy előadást, annak a tapasztalatait magunkkal visszük a következőbe. Minden egyes új produkcióval gazdagodik a karakter, ez az, amitől épül, fejlődik, változik, mert – szerencsés esetben – az előadó nem a saját rutinját használja, hanem a tapasztalatokra építve mindig az adott pillanatból és partnerekből tud meríteni. Úgy érzem, inkább ettől alakulnak, árnyalódnak az évek alatt a szerepeim, nem a magánéleti tapasztalatoktól.

AS: Tudatosan vagy tételesen én sem tudnám definiálni.

Számomra minden szerep egy-egy csomag, ami a magánemberként megélt élményeimből és a művészi tapasztalataimból jön létre.

A díszlet és a jelmez rengeteget segít, de nem ezért más estéről estére Rosina: az igazi kapaszkodót mindig a partnerek jelentik. Az aznapi önmagunkat adjuk oda, és a másik pillanatnyi állapotából merítünk. Ettől csodálatos ez a műfaj, és ezért érzem magam szerencsésnek, hogy ezt csinálhatom.

Sevillai_proba_Margitsziget_02-133648.jpg

A sevillai borbély próbája (Fotó/Forrás: Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

Koncerteket már énekeltek, de mindkettejüknek ez az első teljes előadás, amelyben a koronavírus-járvány után fellépnek. Izgalommal tekintenek a budapesti előadások elé?

AS: Olyan, mintha újra élnék. Számomra a zene, az éneklés nem munka. Ez az életem, ez jelent számomra mindent. Hiszem, hogy a zene élni segít az embereknek, a zenének lelket gyógyító ereje van, így a legnehezebb időkben különösen nagy szükség van rá. Nagyon fontos, hogy adjunk egymásnak, hogy ne csak a gondolatainkat, de az érzelmeinket is megosszuk egymással. Rendkívül boldog és hálás vagyok ezért a két estéért, hogy Budapesten egy teljes, igazi előadásban, díszletben, jelmezben, a kollégákkal valódi interakcióban énekelhetem el karrierem 53. és 54. Rosináját.

Én már nagyon várom, hogy találkozzunk a közönséggel, és egymás energiáiból meríthessünk.

GC: Én is úgy érzem, hogy újra élek, újra kapok levegőt. A karantén alatt elfoglaltam magam a családommal, a feleségemmel és a két gyermekemmel, természetesen minden nap gyakoroltam, de elveszett voltam, mint akinek a lába alól kihúzták a talajt. Biztos vagyok benne, hogy a pénteki és vasárnapi előadások remekül fognak sikerülni, hiszen A sevillai borbély igazi csapatmunkát igényel. Úgy képzelem, én csak egy apró fogaskerék vagyok, amit egy egyébként is kiválóan működő gépezetbe illesztettek be, így pedig minden hibalehetőség kizárható.

Fejléckép: Margitszigeti Szabadtéri Színpad / Annalisa Stroppa és Giorgio Caoduro

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Jazz/World

Elhunyt Juliette Gréco, akinek Boris Vian, Albert Camus és Jean-Paul Sartre írt dalszöveget

Kilencvenhárom éves korában szerdán meghalt Juliette Gréco, a francia sanzon nagyasszonya, Léo Ferré, Jacques Prévert és Serge Gainsbourg dalainak előadója - közölte családja az AFP francia hírügynökséggel.
Zenés színház

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Vizuál

Fedezd fel Frida Kahlo életének helyszíneit!

Lehet-e még újat mondani arról a nőről, aki az életét és az érzéseit ilyen mélységben tárta a nyilvánosság elé, aki saját személyét is a művészete részévé változtatta? Az ikonikus képzőművészek életét bemutató filmek sorában ezúttal a mexikói festőművésznő nyomában járunk.
Színház

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Zenés színház hír

A New York-i Metropolitan Operaház lemondta az egész szezont

Közel 140 éves történelmében először lemondta egész szezonját a New York-i Metropolitan Operaház (Met), amely csak jövő szeptemberben nyitja meg ismét kapuit a közönség előtt.
Zenés színház interjú

„Káros az elitizmus” – interjú Philipp Györggyel

Philipp György a zenés színházi élet megkerülhetetlen kakukktojása. Formabontó és gondolatokat provokáló előadásaival a partvonalról céloz a dolgok közepébe. Karmester, énekes és rendező. Októberben az Artus társulattal készült Minden (is) című produkciójához zeneszerzőként járult hozzá.
Zenés színház interjú

„Szeretem az életem úgy, ahogy van”

Mozgalmasan kezdődik az évad Jónás Andrea számára. Próbál a Furcsa pár női változatásban és mindemellett önálló esttel készül. Október 3-án várja a közönséget Élek! címmel a Gaál Erzsébet Stúdióban.
Zenés színház hír

Tapssal tüntettek a nem biztonságos körülmények ellen a madridi operaházban

A Teatro Real közönsége úgy vélte, túl közel ültették őket egymáshoz, tapssal jelezték elégedetlenségüket. Addig-addig, hogy az előadást el sem lehetett kezdeni.
Zenés színház ajánló

Színháztörténetet írt a József Attila Színház

Vállaltan szubjektív beszámoló a „Színház” tollából. Sokszor leírtuk mi magunk is, ahogy mesélik is rólunk: nem csupán egy színház vagyunk, hanem A JASZ-Család. Nem túlzó a jelző, hisz szeretjük egymást, de néha őrületbe kergetjük a másikat.